Mint támogatók evidens volt, hogy Borsos Sándorral, azzal a hatalmas figurával interjút kell készítenünk, aki Magyarországon meghonosította a Reklámzabálók Éjszakáját. Sándor arra vágyott, hogy végre belazulva élvezze a reklámokat a közönség – na én ezt túlteljesítettem. Korábban már olvashattatok arról, ezeken az oldalakon, hogy 1981-ben indult ez az őrület, Franciaországban és Magyarországon – érthető okok miatt – 20 éves késéssel vetette meg a lábát. 2001-ben voltam először Reklámzabáláson. Emlékszem, akkor jegyzetfüzettel – kellett a reklámok ismerete a tanulmányaimhoz – ültem végig a programot. Aztán kimaradt egy-két év majd, amikor a piros mobilos társaság volt a fő támogató akkor is részt vettem egy-egy zabáláson. Akkor az volt a lényeg, hogy csinos legyek, okos fejet vágjak, mindenhez hozzászóljak, ugyanis a főnökeim vettek körül… Tavaly volt először, hogy felszabadultan, hangosan röhögve, őszintén fújolva, ki-be járkálva, zabálva, piálva nézegettem a reklámokat. Azt hiszem, nálam idén tetőzött a rendezvény. A hetediken már sikítoztam is, ha valami nagyon tetszett, sőt ha nem, akkor is, mivel kellőképpen be voltam csípve, köszönhető a VIP szektor felejthetetlen Multeam Night koktéljának és az epres caipirinhanak… Minden elismerésem a mixer srácoké, azt a tömeget, olyan szépen kezelni, nem lehetett egyszerű.
Ha nem voltatok még Reklámzabálók éjszakáján, azt nagyon-nagyon lehet sajnálni. Szerintem ez a legkúlabb rendezvény székes fővárosunkban, a Sziget után, de tényleg. Kezdődik azzal, hogy belépsz a Kongresszusi Központ ajtaján és füttyszóval őrjöngve üdvözölnek. Imádnak minden vendéget a szervezők. Két méterenként kapsz kisebb-nagyobb ajándékokat, csak azért mert ott vagy. Gyönyörű, szexi lányok kínálják a támogatók szolgáltatásait, ajándékait, csokikat, tollakat, fotókat rólad, öngyújtót, szájfényt, matricát, kulcstartót, bögrét, magazinokat, helyes gólyalábas srácok tájékoztatnak a reklámzabálással kapcsolatban, még helyesebb sommelier fiúk kínálnak borral – konkrétan kedvenc kulturális online magazinotok pultjánál ingyen minőségi bort, különleges franciasajtokat ízlelgethettek -, közben játszhatunk, játszhatunk és játszhatunk. Hihetetlen, hogy az ember életét mennyire áthatja a játék és mennyire önfeledt szórakozásba tud átcsapni egy egyszerű kérdés megválaszolása, egy kis tőzsdejáték, vagy csak a kamerába pofázás. Nagyon szupi, tényleg, mint egy hatalmas, zárt, nagyon perfekt játszótér. 
A reklámfilmekről is essen szó: Kilencven százalékban külföldi reklámokat nézhettünk meg, eredeti nyelven. A hazai filmek nem ám akármilyenek voltak! 1949-ből kerültek a szemünk elé! Voltak tematikus, biztosítós reklámok, jajj mennyire ciki világban éltek az őseink! A retroblokk felülmúlhatatlan. Áh, ezt nem lehet elmesélni, ott kell lenni! Legalább a fotókat nézzétek meg, az aki nem volt ott a Reklámzabáláson, vagy nem nyert itt nálunk Reklámzabálók dvd-t!