Aminek megtétele után: tényleg, nem csalódtam. Ez rendkívüli volt, tényleg, trekről trekre, a maga nemében mindenképp. Hiszen ehhez a cédéhez jó pár éve kellett volna hozzájutnom, a kilencvenes évek elején, amikor még nem csak névben, hanem foglalkozásilag is dj akartam lenni. Ugyanis: a világ egyik legjobb instrumentális zenéivel teli absztrakt instrumentális hip-hop/downtempo válogatást hallgattam meg. A holland Rush Hour által kiadott holland Cinnaman és a jamaikai származású, jelenleg müncheni Jay Scarlett (aki Bajorország mellett London egyik legjobb indie hip-hop, house, rare grooves, broken beat és afro beat DJ-je) zenéiből annyi, de annyi jó alapot lehetett volna keverni pölö francia sanzonok alá, hogy az kimondhatatlan érzéssel töltött el volna biztosan azokban a szép napokban.
Így a kompiláció komplikációk nélkül visszaadott valamicskét azokból a boldog szép napokból, ezért szorrí, de szokásomtól eltérően most csak azért se fogok egy rossz szót se szólni. Pedig lehetne, hiszen valószínűleg nem egy-az-egyben fogja meghallani pölö Rewindon a szórakozó jónép apraja-nagyja, hanem alákeverve más, kevésbé jó zenék alá, hogy aztán majd nagyon kaffa mix kerekedjen ki az egészből.
Ami persze nem jelent egyet, hogy nyersen hallgathatatlan, önmagában fogyaszthatatlan: gyertyafény, meditáció – ha talán nem is szükségesek e kellékek a hallgatáshoz, buli előtti felspannungoláshoz nem ajánlom. Annál inkább kezdő és már nem olyan kezdő Dj-nek (fentebb olvasható, hogy miért), valamint fáradt gabberek-nek, vasárnap reggelre, mikor olyan erősen süt a nap. Mert ezek a hangok a napsütést, ha nem is tudják gyengíteni, a gyorsan zajló dolgokat annyira lelassítják, mint a Dunát a gát Bősnél. Legalább.
Hozzászólások