-Többnyire a Jazz+Az-ból ismernek téged az emberek. Nem tudom, hogy ez neked mennyire pejoratív vagy mennyire szereted ezt a felét a pályádnak, hiszen van két saját zenekarod is, a Szörp, illetve a Váczi Eszter Quartet.

-Mindenképpen a saját utammal szeretnék kitűnni, annak ellenére, hogy – hozzá kell tennem, a Jazz+Az-nak köszönhetem az elindulásomat,- ugyan előtte már volt a Szörp zenekar-, de olyan nyilvánosságot adott, ami által nagyon könnyű helyzetbe is tudok kerülni. Értem ez alatt, hogy már túl vagyunk azon, hogy demókat kelljen leadni egy klubba, várni és malmozni, hogy hívnak vagy sem. Ha a nevemet meghallják, akkor az esetek kilencven százalékában van valami halvány fogalmuk arról, hogy mit csinálok. Nem kell egy örökös bizonyításban lennem. Ez az egyik. Emellett egy olyan tapasztalatot adott, amilyet nem valószínű, hogy máshol módomban állt volna megszerezni.

-Nemrégiben a Jazz+Az lányok együtt léptetek fel a Szörp zenekar kíséretében az Almási téri Szabadidő központban. Milyen volt újra együtt játszani?
-Három zenekar lépett fel igazából, a Jazzekiel, akik amilyen fiatalok, olyan tehetségesek, Kozma Orsinak megjelent egy szóló lemeze, ami teljesen más arculat mint a Cotton Club Singers, és mostani koncertje tulajdonképpen egy lemezbemutetó volt, az est záró akkordja pedig a Szörp zenekar volt, amelyen Behumi Dóri – aki szintén tagja volt a Jazz+Az zenekarnak – fellépett velünk. Annak ellenére, hogy úgy gondolom, mindent megtettünk, amit csak lehetett reklámszinten, ahhoz képest kevesen voltak. Viszont aki ott volt, szétszedte a házat. Én három embernek is örülök, akinek tetszik. Mindent összevetve, szerintem jó este volt.

-Mondhatjuk, hogy Te átfogod a magyar könnyűzenei élet egy szektorát a sztenderd jazztől, a kortárs elektronikus elemeket vegyítő könnyűzenéig. Ezek közül melyik igazán Váczi Eszter, mert úgy tűnik, hogy mindegyik az.
-Erre a kérdésre még saját magamnak sem sikerült választ adnom, mert örökösen kutatok valami után, ami igazán én vagyok. De miután van egyfajta előadói stílusom – azt hiszem, ennyi idő elteltével valamelyest kialakult -, amitől nem igazán tudok elrugaszkodni, és akármilyen műfajjal sodor össze az élet, ugyanazt adom. Nem tudok asszimilálódni egy stílushoz, hanem mindent saját felfogásomban énekelek. Viszont igyekszem olyan zenei stílusokba belevágni a fejszémet, amiről úgy gondolom, hogy passzol hozzá az, amit én csinálok.

-Tehát az a lényeg, hogy legyen egy menekülési útvonalad, nem? Mindig tudjál valami másba belekezdeni.
-Igen, soha nem vagyok 100%-osan elégedett, mindig valami újat és újat keresek, de ez viszi előre az embert. Részben nagyon örülök, mert olyan zenészekkel játszottam eddig együtt, akikre felnézek. Tudom, hol a helye egy énekesnek a zenében. Nem érzem, hogy az énekes mint szólista, fölötte áll a zenészeknek. Inkább örülök annak, hogy játszhatok azokkal, akikkel a színpadon vagyok, mert ez ad valamiféle egységet.

-Emmellett azért van neked egy polgári Váczi Eszter arcod is, az ELTE arab szakára jársz. Hogy jött ez neked? Maga a nyelv érdekel vagy a kultúra vagy a zenével kapcsolatban jött ez az ötlet?
-A zenén keresztül jött az arab iránti rajongásom, de hogy hogy jött…? Ez egy varázsütés-szerű bekattanás volt. Csak ezzel a szlenges kifejezéssel tudom mondani, mert zenehallgatás közben egyszercsak jött, mint egy teljesen egyértelmű út, hogy ez a következő lépés. Azért polgári arculatnak pont nem nevezném. A zene indított el, de ez kinyitotta azokat a kapukat is mint, kultúra, nyelv, satöbbi… Valójában nem szívesen beszélek erről, annyira gyerekcipőben jár még ez a dolog és nagyon hiányos a tudásom még ezen a téren. Nyílván a zenei pályámról tudok inkább beszélni, mert van mögöttem némi tapasztalat, egy kialakult kép, de ebben a témában úgy érzem magam egyelőre mint egy gyerek, aki rácsodálkozik a világra . Úgyhogy örülök, ha megcsinálom a vizsgáimat.

-A Váczi Eszter Quartet és a Váczi Eszter és a Szörp a két állandó zenekarod. Mikor melyikkel lépsz fel, van-e valamiféle meghatározó dolog ebben a tekintetben? Melyik melyik részedet takarja, ha lehet ilyesmiről beszélni, mert a zenekarok azért tulajdonképpen közösségek, nem?
-Van átfedés a Szörp és a Quartet között, ugyanis Gátos Iván billentyűs, akivel már nyolc éve játszom együtt, mind a kettőnek oszlopos tagja, és igazából az, hogy mikor melyik zenekkarral lépek fel, az attól függ, hogy melyiket hívják. A Szörp zenekarnak ami az előnye, az a hátránya is: nagyon sokan vagyunk, elég dinamikus és hangos zenekar. Nyílván kötöttek a lehetőségek, mert nagyon sok hely nem tudja elviselni a hangos zenekarokat. Nálunk ez alap felállás, lévén, hogy kilenc tag van velem együtt a zenekarban. Ez egy teljesen más énemet foglalja magába, bár az éneklésem nem mondom, hogy más lenne, de sokkal nagyobb megterhelést jelent. Nem tudnék három-négy órákat énekelni, míg dzsesszben, ha álmomból felébredek, bekapcsolok egy gombot és bármeddig… Valahogy anatómiailag sokkal inkább arra vagyok berendezkedve. A Szörp borzasztóan dinamikus zenekar, ott nekem igenis fizikai megterhelés énekelni, viszont elképesztő élmény. Sodrása van és hatalmas lendülete. Valami hiányozna, ha ezt az énemet nem tudnám kiteljesíteni. A Quartet sokkal finomabb, inkább egy balladisztikusabb vonal, ami nagyon közel áll a lelki beállítottságomhoz.

-Azt már tudjuk, hogy a jazz szinte minden vonalában otthon vagy. Kacérkodsz-e valami mással is a közeljövőben?
-Szeretnék az unkatestvéremmel, Váczi Dániellel, – akit brilliáns szaxofonosnak tartok és akinek egy egészen elképesztő zenei világa van -, ha Isten is úgy akarja, egy közös együttműködést.

-Hogy fog ez kinézni? Hogyan keressék majd, akik kívácsiak rá?
-Még semmi biztosat nem tudok, az egész ötlet egyelőre még tervezgetés szinten van. Az lenne a lényeg, azt beszéltük meg, hogy mindig a zenéhez igazítjuk azt, hogy kik játszák fel. Tehát, hogy milyen atmoszféra, milyen zenei hangzást követel és hogy ehhez kik a legmegfelelőbbek. Nem egy zenekarról lenne szó, hanem a zenei világunkhoz legközelebb álló zenészekkel valósítanánk meg. Ezért az is lehet, hogy minden számot más fog feljátszani. A hangszereket is úgy választanánk meg, hogy a zene célját szentesítsék,. A számokat Dani írná és én. Nekem vannak ilyen jellegű törekvéseim. Van is a fiókomban egy-két ilyen kezdemény, ami talán napvilágot fog látni.

-Szerinted van populáris jövője a jazz-nek? Mármint a közönség szempontjából várható-e ízlésbeli áttörés? Mikor fog leáldozni a gagyi korszak?
-Én semmi esélyét nem látom, hogy a gagyikorszak leáldozzon, maximum kiegyenlíteni lehet a dolgot. Nem tudom, min múlik, hogy egy stílus felfutóban van, vagy éppen stagnál, de meg kell mondanom, hogy a Quartett-tel játszom a legtöbbet és sokat. Mondjuk ennek vannak olyan eseményei is, amikor zártkörű rendezvényeken sikk lágy bárdzsesszt hallgatni vacsora közben és hasonló szituációk. De még mindig jobb, hogy ezt szeretnék hallgatni mint … valami mást. Nem akarok stílusokat mondani, mert úgy érzem, hogy semmi jogom ahhoz, hogy valakinek a szívügyét kritizáljam. Azt kell, hogy mondjam, most egy minimális felfutást látok a jazz-életben mind a klubok szintjén, mind a kulturális életben. Remélem, hogy nem kiabálom el és ez egy tendencia lesz. Most javulni látszik.

-A Szörpöt nevezhetjük kortárs zenének – mondjuk azt. Kortárs viszonylatban milyen lehetőségeket látsz most Magyarországon? Mennyire tudják az emberek ezt befogadni?
-Érdekes, amikor mindenki másképp ítél meg egy zenét. Volt egy olyan eset, amikor játszottunk egy teljesen felkapott pesti klubban a Szörppel. Oda tényleg azért jöttek le nagyon sokan, mert ott lehet táncolni. A Szörp, szerintem, egy abszolút táncolható, populáris zene. Ellenben egy barátnőnk, aki a zenekarnak hozzátartozója, azt a párbeszédet hallotta a női mosdóban, amikor is egy lány bocsánatot kért a barátnőétől, amiért "ez a görény jazz zenakar játszik". Nézőpont kérdése. Valakinek görény jazzt játszunk, valakinek mondjuk jazzt, de jót, és én például abszolút popzenének tartom. Az acid-jazz mint műfaj, egy ötvözete – legalábbis én így élem meg – a jazz zenének, a funky-nak és a pop zenének. Az a jazz része, amiért nagyon felkészült zenészek játsszák és nagyon szólisztikus. Hangszeres szólók vannak benne, de maga az egész ének témája, a dallamvitele refrénekre épülő, tehát abszolút egy hallgatható, énekelhető és táncolható zene. Amitől pedig táncolható az leginkább a lüktetése, szóval a funky-s alaplüktetés. De ez teljesen szubjektív. Én mindig meghökkenek, amikor valaki ennyire faramucinak gondolja ezt a műfajt, holott, aki ezt igazán népszerűsítette, sőt, igazán populárissá, popzenévé tette, Jamiroquai volt. Nem egyszer volt olyan, amikor még sokkal inkább a popposabb acid-jazzt játszottuk 7-8 évvel ezelőtt, amikor kezdtük, és több Brand New Heavies és Jamiroquai volt a műsorunkon, játszottuk a "You Are the Universe"-t vagy a "Sometimes" című számot, – ezek Brand New Heavies számok és egy abszolút acid-jazz zenekarról beszélek -, senkit nem érdekelt, aztán betették mindezt gépről és mindenki táncolt rá. A mai napig nem sikerült megfejtenünk, hogy hogyan működik az emberi agy vagy fül. De ha ez a progresszivitás vagy a kortársság, akkor nagyon nagy baj van.

-Nem a kitaposott utat választottátok, hanem zenészek maradtok és zenélni szeretnétek a klasszikus értelemben, ha ez nem is jön be mindenkinek?
-Ez egy olyan kérdés, amire csak igennel lehet válaszolni. Szerintem külföldön jobb a helyzet, ott valahogy jobban megbecsülik az ilyen zenekarokat. Szerintem egy olyan koncertet, ahol hangszerek vannak, nem pótolja semmi. Sokszor láttam olyan előadásokat, ahol a show arra megy ki, hogy az énekesnő hányszor öltözik át, vagy táncosokat hívnak, hogy felturbózzák az eseményeket a színpadon, de szerintem, ez annyira fölösleges. Nekem életem legnagyobb koncertélményei mindig azok voltak, ahol kijöttek a zenészek és semmi extra díszlet, semmi túlspirázás, egyszerűen játszottak úgy ahogy játszottak, és az önmagáért beszélt. Szóval ha az nem bizonyíték, akkor megette a fene az egészet.

-Most nagy lendületet érzek benned. Készültök lemezzel vagy valami hasonló áttörés indul meg?
-A lendület szerintem abból adódik, hogy sokat játszunk és ez nagyon-nagy töltést ad. Mert az a lényeg, amikor együtt vagyunk élőben. A Szörp zenekarnak van egy Achiles sarka, ez a lemez. Idestova, fennállásunk óta – olyan 7-8 éve – küzdünk ezzel a kérdéssel. Amikor van rá lehetőségünk, akkor bemegyünk stúdióba és felveszünk egy számot. Így már nyolc-kilenc számunk fel van véve szanaszét. Az interneten, valamilyen kalózkiadáson vagy azon a 4 számos Cd-n, amit még régebben kiadtunk, azon vannak az angol nyelvű számok, illetve egy maxin. Tehát össze-vissza lehet ezeket beszerezni, sajnos. Egy rendes, komplett korongot még nem sikerült összehozni, és igazából nem látok rá esélyt egyelőre, mert miután mindenki ebből él meg, nem áll fönn az a szituáció, hogy van egy fix fizetése a zenekarnak egyéni, polgári foglalkozásból és akkor arra áldozhatnánk a gázsit, hogy félreteszünk annak érdekében, hogy összehozzunk egy lemezt. Sajnos minden egyes klubkoncert arról szól, hogy a gázsit befizeti az ember a telefonszámlára stb. Ezt most nem panaszkodásképpen mondom, ez a racionalitás. Nem vagyunk olyan helyzetben, hogy megfinanszírozzunk magunknak egy lemezt. Bár lelki támogatónk nagyon sok van, de sajnos olyan, aki belenyúlna a zsebébe vagy aki mecénás szerepet vállalna, olyan nincsen.

-Most egy újra-összeállnak-a-zenekarok időszak van, a Rapülők is újra összeverődött. Lehetséges egy közös akció részetekről is?
-Nem lesz semmi. Azon kívül, hogy úgy érzem, mindenkivel jóban maradtunk abból az időszakból, senkivel nem tartjuk aktívan a kapcsolatot. Geszti Péterrel is, ha találkozom valahol, általában véletlenül, akkor igazán örülünk egymásnak, de ezen kívül munkakapcsolatban se, és napi kapcsolatban se vagyunk. Ez a dolog ott akkor lezáródott és ez így tökéletes.