A figyelem kereszttüzébe kerülő videoklip négy hónapos utómunka
eredménye. A koncepció lényege, hogy bár végig az énekesnő felső
harmadát látjuk, ő maga szembeötlő változáson megy keresztül.
Míg a videó elején a művésznő saját sallangmentes valójában kezd
bele a nótába a klip végére a szépségipari eszközök jelentős hányada
nyomot hagy rajta, a dal végére pedig megláthatjuk mily eredményt is
hoz az alapos smink, a kidolgozott frizura, meg a sok női cucc, ami a
sorok hímnemű írójának a misztérium egy válfaját jelentik. Mindez
szoros szimbiózisban van a képen vándorolgató kurzor tevékenységével,
amely számos kamu-menüpontra rákattint, mintha a művésznőt szimultán
fotosoppolnák dalolászás közben.
A klip jópofa társadalomkritika, megmutatja, hogy miből lesznek a
címlapok műanyagízű bombázó cserebogarai, de nem mehetünk el szó
nélkül a tény mellett, hogy Boggie nem egy bányarém, a klip ütősebb
lett volna, ha egy szörnyellából transzformálnak topmodellt, de persze
így se rossz.
A nagy felhajtás mellett kevesebb szó esik magáról a dalról, ezt
egyébként a zenebolondabb beállítottságúak rosszallással vehetik
tudomásul, hiszen a zene lényege a zene, a klip csak körítés, de van
úgy, hogy a krumplipüré miatt emlékezetes a vacsora.
Itt is ilyesmi a helyzet. Távolról sem állítom, persze, hogy a
Parfüm gyenge dal, mert egyáltalán nem az, de az ütős kliphez nem tud
felnőni. Kellemes, valamelyest igényes, de kreativitás nem sok van
benne, a szöveg pedig frappáns, de nem tud kimozdulni a közhelyek
világából. Persze a világhírhez ennél kevesebb is volt már elegendő
nem egyszer.
Hozzászólások