Serj Tankian: Harakiri

A System of a Down énekesi posztját szólókarrierre cserélő örmény úriember harmadik lemezéhez van szerencsénk. Lássuk, mit csinált az elmúlt két évben.

2012-07-25

Az első lemez még nagyon magán hordozta az anyazenekar hatásait, a második lemez valami teljesen más volt a vonósokkal, zongorákkal és elektronikus behatásokkal, most meg itt vagyunk, hogy egyik sem. De ha hasonlítani kéne, akkor azért mégiscsak az első lemez lenne a jó példa, úgyhogy sokan örülhetnek, hogy Serj végre nem kísérletezik, hanem azt csinálja, amihez ért. (Bár itt jegyzem meg nagyon halkan, hogy nekem bejött a szimfónikus korszak meg a kísérletező hangzás...de tudom, hogy ezzel nem sokan vannak így). Szóval mindenki megnyugodhat, klasszikus rock lemezzel van dolgunk (vagy valami olyasmivel).

Nos, egyelőre még csak négy dalnál tart. A "Figure it out" nekem elsőre nem jött be, de így a lemezen egészen elfér, a kezdő "Cornucopia" jó dal lett, de már kiveséztem. Pont úgy, mint a címadó "Harakiri"-t és az azt követő "Occupied Tears"-t. Úgyhogy ezeket ugorhatjuk is szerintem. Marad tehát hét vadonatúj, felemás dal. Ebből kettőt ki is emelnék: a "Ching Chime" és a "Reality TV" egyből felidéztem bennem a System lemezeket, amikor szinte az összes dal népzenei (hogy melyik népé, az lényegében mindegy volt...) motívumokkal volt teletűzdelve. Nos, most ez a két dal hivatott az emlékezést elősegíteni. De ettől még nekem egyik dal sem jött be. Mint ahogy a "Deafening Silence" és a "Forget me Knot" sem. Ezek egyébként az "Occupied Tears"-szel alkotnak egy olyan hármast, amely manapság szinte minden korongon megvan: egy érdektelen töltelékrész, amit igazából ki is lehetett volna hagyni, de akkor nagyon rövid lett volna a lemez...

01. Cornucopia
02. Figure It Out
03. Ching Chime
04. Butterfly
05. Harakiri
06. Occupied Tears
07. Deafening Silence
08. Forget Me Knot
09. Reality TV
10. Uneducated Democracy
11. Weave On Tehát marad még nekünk 3 nóta. A "Butterfly"-ra keresztelt egyed a refrénnel tűnik ki a tömegből, nem tudnám megmondani miért, de ez nekem nagyon bejött. Talán a két szólam, talán a dallamjárás, de ezt nem tudom megunni. Az "Uneducated Democracy" nálam az "Unthinking Majority" egyeneságú leszármazottja, amit szerettem anno sok évvel ezelőtt, úgyhogy én ezt is szeretem (nem az emlékek miatt, tényleg jó a dal). És végül maradt még nekünk egy "Waeve on", amely szintén a kicsit érdektelenebb dalok közé tartozik, hiába áriázik Serj olyan serényen önmaga mellett (jajj de szép...). Ettől még meg kell említeni ellensúlyként, hogy hallgathatatlan dal nem került a korongra, és ez bármennyire is elvárható, manapság mégiscsak örülni kell neki.

Én azt mondom így a végére, hogy egy kicsit több karcolás kellene ebbe a lemezbe és több kísérletezés (mondjuk egy Shavo Odadjian, Daron Malakian, John Dolmayan háttérzenekar talán sokat segítene a dolgon...). Túl sok a bólogatós rocknóta, vagy éppen a klasszikus lassú szám ahhoz, hogy egy kiemelkedő lemezről beszéljünk. Persze most is vannak olyan nóták, amelyek az "Empty Walls" vagy a "Sky is over" nagyságaihoz mérhetőek, de sajnos ellenpéldák is akadnak szép számmal. Nálam, ha választani lehet, akkor a címadó dal viszi a pálmát, jól választott Serj a kliphez (vagyis az igazi, hús-vér szereplős kliphez...ugye). Annál a refrénnél mindig megborsódzik egy kicsit a hátam és kívánom a madárkáknak, hogy szárnyaljanak szabadon... De aztán a lányos énemről ennyit, összességében tegyetek mindenképpen egy próbát. És ha már próba, akkor próbáljátok a beatbox betéteket figyelmen kívül hagyni, mert azok nagyon rontják az összképet.

Beillesztés:

Kiemelt videó Vasember 3. [trailer](02:01) Nézz még több videót!

Kapcsolódó linkek:
http://www.serjtankian.com/frontpage