|
A mai fiatal kortárs, az akadémikus absztraktot maga mögött hagyva társalkodik mindennel, amit csak érinteni tud. Jól állt a fesztiválnak, hogy a külföldi példáknak megfelelően, egy helyre összpontosítva gyűjtötte össze azt a sokszínűséget, mely irodalmat, számítástechnikát, táncművészetet, nyomtatott sajtót, filmművészetet, gasztronómiát, design-t, vj-ket és dj-ket egyaránt megszólított és megkockáztathatjuk azt a kijelentést is, hogy az Akvárium helyszíne már első alkalommal szűkösnek bizonyult az AMS számára.
A SEJT (Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület) kiállító paravánja hűen címéhez, biológiai formációját felvéve, sejtfalán grafikákkal, fotókkal, festményekkel zárja össze a belső, mozgalmasabb teret. Társadalmi érzékenység, fanyar irónia, merész formai és tartalmi kísérletezés által válnak mindenkit megszólítóvá a művek. A teljesség igénye nélkül, ízelítőként: graffitimintás pulcsirészletek, 3D-s dolgozószoba és tervrajzának összehasonlító játéka, megemlékezés a Gödör takarítói jelenléti ívéről, a tökéletes pár felismerhetetlen portréja, memento egy csodabogár mérnökről, családfa meggyből és pár szem ribizliből. Néhány alkotó azonban kifejezetten a tökéletesség keresését és annak ábrázolhatóságát választotta munkája témájául. A Platóni ideális természeti formák megihlette kaptár variációk, a tökéletesedés három stációjának piedesztálra állított, miniatűr szobrocskái (tán sógyurmái?) és a tökéletes pár portréja messzebb visznek társadalmi létbevetettségünk színes, provokatív, populáris, kaleidoszkópszerű ábrázolásánál, komolyan feszegetnek művészelméleti, filozófiai kérdéseket. Az intermédiások izgalmas akciói a női agresszióról szóló filmetűddel (I’am better than you), mely hatékonyan reflektál az elhallgatott problémára illetve a tájfutó térkép alapján készített tájképpel, mely újragondolni látszik a modellállítást, látványosan és közérthetően kérdeznek rá társadalom- és művészetelméleti problémákra.

A fesztivál második napjának rendhagyó irodalmi keretet adott a slam poetry-est. A kétkörös megmérettetésben Simon Márton Petőfi- és Parti-omázsa vitte el a prímet, hangadóan lendületes verse után következő versenydarabja megszelídültségében is osztatlan sikert aratott. A kunszt-e a művészet témát a slam-elők kötelezően abszolválták. Bencsik Ádám (Ponza) egymásba kapaszkodó szófacsarokat csiholt ki magából, Gábor Tamás (Indiana) akváriumos, aranyhalas szösszenete után feltárulkozóan merész, privát mélyfúrásokat követett el, Mavrák Kata (Hugee) is felbátorodott, keménynyelvű haikufüzérével sokkolta a pontozóbizottságot. Az est ceremóniamestere pedig kiválóan vezényelte le az időtávokat, mivel a kánikula utáni felhőszakadás bőven megvárta az eredményhirdetést. Olykor megérte Budha Tomi vetítéseit is figyelni közben, a mázolmányos akciók között plasztikusan körvonalazódott a piros-fehér-zöld trikolórban az utóbbi élettelisége.
Jelen sorok írója igencsak sajnálja, hogy lemaradt a Grecsó-testvérek irodalmi táncestjéről, mely a felvételek tanúsága szerint éppen olyan izgalmas volt, mint amilyennek ígérte magát. Daru, az író fiatal antialteregója (a Daru-novellák rendszeresen fellelhetőek egyébként a Népszabadság hasábjain) líraian csetlik-botlik a színpadon a 90-es évek házibuli zenéire némi kakas- és harangszóval, improvizatív zörejekkel és klasszikus, instrumentális kompozíciókkal megtűzdelve. Csak remélni tudjuk, hogy az irodalmi táncest sajátos hangulatú, egyedülálló, immáron második előadása komoly hagyományt teremtett a fesztiválon.

Figyelem! A kiállítás nyári turnéra indul, számos vidéki kulturális rendezvény és intézmény fogadja majd be az alkotásokat, a helyszínekről és az időpontokról ITT tájékozódhattok. Használjátok ki a nyarat és kultúrfesztiválozzatok minél többet Budapesten és vidéken egyaránt!
|