Múzeumok Éjszakája

Beszámoló, 2012. június 16.

Exkluzív tárlatvezetések, divatbemutató és csíkos nyugágy. Múzeumok éjszakáján nyakunkba vettük a fővárost, hogy minél több múzeumi program részesei lehessünk.

2012-06-25

A kolozsvári ecsetgyárosokkal kezdődött a kék szalagos múzeumtúra. Több mint harminc román képzőművész bátran belenyúlt a kommunizmus történelmi emlékeitől terhes társadalmi konfliktusok méhkasába a posztmodernista non-konformitást tűzve zászlajukra. A keleti blokk vörös öröksége és a nyugati koncept találkozásának univerzális lenyomatai (festmények, fotók, diafilmek, installációk, projekttervek, post-itek) tizenhét független művészcsoport kitartó munkájának sikerét hirdetik hazájukban és külföldön egyaránt. A múzeumi csíkos nyugágyak mélyenszántó merengésre hívnak akár a kamerát célba vevő legónyíl akár a szürkés-zöld tónusú szocreál festmények felett, de az idő szűke miatt sietni kell a következő állomásra.

Az Eötvös 10 galériájában Barakonyi Zsombor képzőművész fogadta mágikus realista képeivel a látogatókat. Rosé-val, almalével kísért kiállításán szóba került a személyes arcát elvesztő város, az űrhajózás, a japán fametszet, az anime, a legendás taxis blokád, külföldi sikerek és még Bruce Willis terézvárosi forgatása is belefért. „Dobozképei” vászon helyett fafelületre, legtöbbször spray-vel, sablonok segítségével felvitt akrillfestmények, melyeknek olykor tapinthatóan érdes, domború textúrája sajátos térbeli látványvilágot teremt nézője számára. Szeret irodalmi műveket rejtegetni a képein és ahogy Antonioni Nagyításának fotós főhőse, ő is megalkotta egy korábbi művének felnagyított részletét.



Időben elcsíptük Szilas Rita Gépírónő-divatbemutatóját a Petőfi Irodalmi Múzeumban, mely öt kortárs írónőre tervezett táska és öltözékkollekciót ígért. Till Attila női emancipációt ábrázoló „vicces pólójában” osztatlan sikert aratott, majd sorra merészkedtek elő női irodalmi büszkeségeink a fanyar humort sem nélkülöző ruhakölteményekben. Vass Virág, az Elle magazin kreatív tanácsadója, négy szerelmes regény szerzője, decensen merész ruhájára oroszlános Lánchidat kapott, Karafiáth Orsolya költőnőre és újságírónőre katonásan elegáns, sötét bermuda-egyenruha kosztümöt szabtak, Kemény Lili első kötetes kötőnőnk pedig „bogaras”, hamvas mályva színű ruhát viselt az esten, ugyanis bogárhátú autót ábrázolt az öltözék. Szilas Rita ruha- és táskakollekcióját és Fehér Balázs munkáit már nem nézhettük meg: rohanás a Ludwigba Robert Mapplethorpe fotókiállítására Alföldi Róbert tárlatvezetésével.

Az extrovertált, botrányoktól sem mentes fotóművész felfokozott érzékiségű képei kapcsán Alföldi az objektíven megnyilvánuló szépség esztétikájára hívta fel a figyelmet. A modellek átgondolt mozdulatai, akikkel a művész legtöbbször maga is személyes kapcsolatot ápolt, az antik és reneszánsz szobrokat idéző műviséggel beállítottak, így testi és lelki pucérságuk sokkal inkább egy szubkulturális létforma műgonddal rögzített feltárulkozásainak tűnnek. Kevésbé híres, intim polaroidjai személyes vallomásként kilógnak a sorból, szemben az absztraktabb, „édeskés” virágkompozícióival. Sajnálatos, hogy a személyes benyomásokról is szóló különleges tárlatvezetések csupán a Múzeumok Éjszakájának sajátjai. A fotóművész vallomása méltó befejezése avagy kezdete volt a tárlatnak: ”Próbálok ráhangolódni erre a tébolyra, hogy megértsem és rendet teremtsek.”

A Société Réaliste: empire, state, building Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy művészkollektívájának eredménye. Szakszerű tárlatvezetés nélkül bajosan bírkóztunk volna meg a színekből, formákból, ezernyi információból összegyűjtött és dekonstruált művek kiállításával, mely a szociológia, a politikatudományok és a művészetek egyvelege, a hatalmi beszéd kritikai szemléletű kánontérképe. Szemrevételezhetjük Nemzeti Galériánkból tetszőlegesen kiválogatott festmények színátlagait, hogy láthassuk aztán a mindebből összeálló Nemzeti Galéria Szürkét, ami csak a miénk. Szavak, számok, szimbólumok, színkeverések összessége, melyek mögött ironikus összefüggések, üzenetek körvonalazódnak. Június 16-án a programok zsúfoltsága miatt megannyi érdekes tárlatvezetésről, programról, előadásról lemaradva próbáltuk a klasszikus múzeumi extraprogramokat az extrémebb műsorokkal ötvözni, hogy minél emlékezetesebb legyen az immár 10 éve megrendezésre kerülő kulturális maratoni éjszaka.