|
A denevérek megjelenése, látszólag furcsa szokásai alapvető hatással voltak az emberi kultúrára. Amióta elődeink először tapasztalták, hogy ez a félelmetes kinézetű kis állat fejjel lefelé lógva pihen, éjszakai életet él, és kedveli a sötét üregeket – vagyis csupa „istentelen” tulajdonsággal bír –, a denevér előkelő helyet vívott ki magának a mítoszok ördögi teremtményei között. Amióta pedig tudjuk, hogy némely denevérfaj igencsak kedveli az élőlények meleg és friss vérét szívni, ez a démonizáló előítélet még erősebbé vált.
Minden bizonnyal ez az ősi gyökerekből táplálkozó – amúgy irracionális – félelem is közrejátszott abban, hogy a múlt század 30-as éveiben megszülethessen egy olyan archetipikus karakter, amely legújabbkori, modern tömegkultúránk egyik meghatározó figurájává nőtte ki magát. Ő nem más, mint Batman, a Denevérember.
1938, Amerika.
Az Újvilágban egy feltörekvő műfaj, a képregény szárnypróbálgatásai történnek. Már színre lépett az egyik legismertebb képregényhős, Superman, mikor egy ifjú alkotó, Bob Kane lelkesen kezdett bele saját figurájának kidolgozásába, amelyet három forrás ihletett: egy Leonardo Da Vinci-által készített rajz, amely egy denevérszerű szárnyakkal repülni próbáló embert ábrázolt, egy harmincas évekbeli némafilmszereplő, és az Árnyék- és Zorro-történetek álarcos hősei. Miután a figura elkészült, Kane több néven is eltöprengett, pl. Madár-ember, Sólyom-ember vagy Sas-ember; a megoldást végül ismét Leonardo hozta, aki egyszer állítólag a következő kijelentést tette: „- A repülés mechanikájának megfigyeléséhez és modellezéséhez nem a madár, hanem a denevér a legalkalmasabb.”
Tim Burton Batman-je: Michael Keaton (Batman - 1989, Batman Returns - 1992)
Az eredettörténet szerint a fiatal Bruce Wayne szemtanúja szülei meggyilkolásának. A fiú ezután megfogadja, hogy életét ezentúl a bűnözés elleni harcnak fogja szentelni. Esküjéhez hűen intenzív tanulásba és testedzésbe kezd, örökölt vagyona révén pedig különleges fegyverekkel és eszközökkel szerelkezik fel. Egy éjjel megijeszti egy ablakon belibbenő denevér, így elhatározza, hogy arról fogja mintázni álruháját, hogy félelmet és rettegést hozzon a bűnözők szívébe.
A legfontosabb különbség Superman és a Denevérember között az, hogy Batman-nek nincsenek szuperképességei. Az alkotók emellett még arra is tudatosan ügyeltek, hogy a történeteket jobban kidolgozzák, de Bob Kane különleges rajzstílusa – ahogy pl. a fény-árnyék hatásokat kialakította, ill. a filmszerű kompozíciói – szintén a figura és az új cím előnyére váltak; a bűnözőkkel teli világ, ahol Batman bosszú után kutatott, semmi máshoz nem volt fogható.
Az első Batman-történet, „A vegyi szindikátus esete” 1939. májusában, a Detective Comics híressé vált 27. számában jelent meg, egy évvel később pedig útjára indult az önálló Batman-képregény, amelyben feltűnt az örök nemezis, Joker. Joker figuráját Kane egyik asszisztense, Jerry Robinson találta ki, jellegzetes kinézetének ötlete pedig Kane írótársáé, Bill Fingeré, aki a híres színész, Conrad Veidt egyik fotóját használta fel annak „A nevető ember” című filmjéből.
Nem sokat kellett várni arra, hogy Batman a képregényfüzetek lapjairól átköltözzön előbb a rádióba, majd onnan a mozik gyöngyvásznára. Már az 1940-es években elkészült egy filmsorozat a Denevéremberrel, ám az igazi áttörésre a ’60-as évekig kellett várni, amikor Adam West húzta magára a hegyesfülű álarcot, és szürke harisnyanacijában, no meg kék selyemköpenyében alaposan helyretette az ellene felsorakozó komikus rosszfiúkat: a Jokert, a Pingvint, Rébuszt és a dögös Macskanőt.
Sajnos, ekkoriban Batman komolytalan, humoros szereplő volt, amelynek nem sok köze volt Bob Kane eredeti, sötétebb koncepciójához, de a ’60-as évek színes, örökké vidám és mosolygó csili-vili világába mindez nagyszerűen beleillett, így a Denevérember kalandjai több évadot is megértek az ABC csatornán, ráadásul még mozifilm is készült a tévésorozat alapján.
Az ezt követő évtizedekben Batman kissé háttérbe szorult, már ami a képregényeken kívüli létét illeti. Egészen 1989-ig.
Ekkor ugyanis a Warner Brothers stúdió úgy döntött, hogy egy feltörekvő rendezőtitán, Tim Burton gondjaira bízza Batman legújabb mozis kalandjának dirigálását. Burton sötét tónusú, gótikus, expresszionista, bűnnel és mocsokkal teli világba helyezte a Denevérembert, ahol drogosok és prostik érik egymást az utcákon. Batman ellenfele a Joker volt, Jack Nicholson viccesen őrült alakításában, amely egy csipetnyit felelevenítette az 1966-os tévésorozat bohóckodásait, noha ez az új Joker ettől még nem kevésbé volt pszichopata elmebeteg, aki szemrebbenés nélkül loccsantott savat barátnője arcába vagy éppen sütötte ropogósra az ellenséges bandafőnököt.
A többi Batman: Val Kilmer (Batman Forever - 1995), George Clooney (Batman and Robin - 1997)
Nem tagadható, hogy a film stílusát alapjaiban határozta meg az ekkoriban a Batman-képregényekben is tapasztalható fokozódó erőszak és realizmus, amely kendőzetlenül mutatta be a nagyvárosi lét fonákságait: a bűnözőket, korrupciót, stb. A leghíresebb képregénycímek ekkoriban Frank Miller (Sin City, 300) Batman – A Sötét Lovag visszatér és a Batman – Első év című történetei voltak. A ’89-es Batman-film óriási kasszasiker lett, és a Denevérember újra szárnyra kapott. Valóságos „Batmánia”tört ki; uzsonnás tasakoktól kezdve egészen a törölközőkig mindenhol ott virított a híres sárga-fekete denevér-szimbólum. Ilyesfajta őrületre a 10 évvel korábbi Star Wars óta nem volt példa.
1992-ben készült el a következő film Batman visszatér címmel. Ezúttal is Tim Burton ült a rendezői székben, ám ezúttal szabad kezet kapott a stúdiótól, így ha lehet, még sötétebbre vette a film stílusát, egy visszataszító, kövér Pingvin-gnómmal (Danny DeVito), skizoid jeleket mutató Macskanővel (Michelle Pfeiffer) és a mindig brillírozó Christopher Walken-nel. Ez a film is szép bevételt hozott, de a Warner aggódni kezdett Burton miatt. A rendező jellegzetesen morbid stílusa mindig is szálka volt a filmek korhatár-besorolásait intézők szemében, és a stúdió nem akarta megkockáztatni, hogy egy folytatás esetén olyan korlátozások lépjenek érvénybe, amelyek távol tarthatják a legkomolyabb bevételeket biztosító fiatalokat a filmtől, ráadásul Bob Kane is azon a véleményen volt, hogy talán nem lenne rossz, ha a folytatás már vidámabb lenne elődeinél.
Így fordulhatott elő, hogy a harmadik mozit már Joel Schumacher rendezte, aki egyrészt Val Kilmer-t dugta a denevérgúnyába (Michael Keaton nem vállalta a felkérést), másrészt pedig szakított a burtoni stílussal, és e helyett egy a ’66-os tévésorozatra hasonlító, színes, ám modern neon-csillogással telitűzdelt világot teremtett, amelyben bőven volt hely Jim Carrey Rébuszának és Tommy Lee Jones Kétarcának ripacskodásaihoz.
A Mindörökké Batman nem maradt le a bevételek tekintetében elődeitől, ám már ekkor is lehetett érezni, hogy valami változóban van. A Batman és Robin moziba kerülésével aztán már minden világos lett: a negyedik denevér-film iszonyatos fércmű lett, amely igazi megcsúfolása volt mindennek, ami valaha magán viselte a Batman-jelzőt. Az idegesítő, nevetséges, és irritálóan giccses filmet ismét Schumacher rendezte, aki később bevallotta, hogy csak a pénzért vállalta el a munkát.
Arnold Schwarzenegger, mint Mr. Fagy, Uma „Méregcsók” Thurman és Alicia Silverstone, alias Batgirl még hagyján volt, de George Clooney kiválasztása a mellbimbós (!!!) denevérkosztümbe Hollywood történetének egyik legnagyobb baklövése volt. A rajongók messze elkerülték a filmet, a fórumokon mindenütt szidták, mint a bokrot, szegény Bob Kane pedig azóta is propellerként forog a sírjában...
Christian Bale (Batman Begins - 2005, The Dark Knight - 2008) és Heath 'Joker' Ledger (2005)
Évek teltek el, és Batman jobbára csak rajzfilmekben tűnt fel (Justice League, Batman Beyond, stb), a 2000-es évek elején azonban lassan kezdett elterjedni a hír, hogy újabb Batman-film van készülőben. Előbb kiderült, hogy a kritikai és közönségsikert is elérő Mementót készítő Christopher Nolan lesz a rendező, majd az is, hogy az utóbbi idők egyik legtehetségesebb fiatal színésze, Christian Bale ölti magára a denevérjelmezt. A mellékszereplők is igazi sztárparádét ígértek: Michael Caine, Gary Oldman, Cillian Murphy, Liam Neeson és Morgan Freeman neve garancia volt a magas színészi nívóra.
A 2005-ben mozikba került Batman begins mindennel szakított, amit addig a rajongók megszokhattak. Kezdetnek például a több mint kétórás film feléig Batman-nek nyoma sincs. A rendező e helyett Bruce Wayne figurájára helyezte a hangsúlyt, pontosabban Bruce pszichológiai utazására és személyiségfejlődésére, amelynek elején az ifjú milliomos dühtől és bosszútól fűtve még végezni akar szülei gyilkosával, majd többéves világjárást és tréningezést követően megteremt egy szimbólumot, amelytől minden bűnöző retteg.
Míg Burton egy már érett és ereje teljében lévő Batmant helyezett filmjei középpontba, addig Nolan egy éppen csak a „karrierjét” elkezdő, emberi, esendő, még kiforratlan, önmagát még valójában kereső Denevérembert mutatott be a nézőknek, Gotham City azonban itt is a világ és az emberi rothadás szimbóluma, amely bűnözők és egyéb emberi mocsokságok fortyogó pöcegödre.
A Batman Begins sokkal realistább, hitelesebb, feszesebb dramaturgiájú, emberközelibb, mint az eddigi filmek, és valószínűleg ez volt az elsődleges oka annak, hogy nagyon szép sikereket ért el világszerte.
A folytatás 2008 nyarán került mozikba, és ez volt az első Denevérember-mozi, amelynek címéből hiányzott a Batman-jelző. Christian Bale örömmel mondott igent a folytatásra, hiszen az első film igen kedvező fogadtatásban részesült, és a rendezővel is remekül kijött a forgatás során.
Az új filmben Bruce Wayne legfőbb dilemmája az, hogy szakítson-e Batman-nel, és kezdjen-e végre normális életet élni, hiszen – ahogy Bale nyilatkozta –: „Az a fajta mániákus intenzitás, amivel életben kell tartania azt a haragot, amit gyermekként érzett, egy idő után nagyon nagy erőfeszítésébe kerül.”
Batman legfőbb ellenfele ismét a Joker lett, ezúttal Heath Ledger parádés alakításában, aki alapjaiban újraértelmezte a karaktert. Joker képviseli a tökéletes, nagybetűs ROSSZAT. Nem tervez, nem gondolkodik, csak cselekszik. Lelkiismerete, morális gátlása nincsen, nem érdeklik az anyagiak, sem másmilyen materiális haszon. Őt az ős-káosz élteti, mert ő maga a megtestesült, legvégső gonoszság. A filmben el is hangzik: vajon egy ellenállhatatlan hatalom (vagyis Batman) mit tud tenni, ha találkozik az elháríthatatlan akadállyal (vagyis Jokerrel)? A filmre ennek a filozófiai tételnek a két egymáshoz feszülő véglete adja a betonkemény vázat: az egyik oldalon ott van Batman, az igazság harcosa, a JÓ képviselője, aki nem lépheti át az önmaga által felállított határokat (különben megszűnne jónak lenni), míg az ellenpólus Joker, aki azt csinál, amit akar, és aki tudja is, hogy mindenképp ő nyer, ezért nem ismer korlátokat. Akkor is ő kerül ki győztesen, ha megússza, és akkor is, ha végeznek vele, mert ebben az esetben a hős elbukik, és így teljessé válik a gonosz győzelme.
Hogy felkészüljön a szerepre, Ledger egy hónapra bezárkózott egy hotelszobába, ahol kidolgozta Joker testtartását, hangját és pszichológiáját, és még egy naplót is vezetett, amiben feljegyezte gondolatait és érzéseit, hogy még jobban rá tudjon hangolódni a karakterre.
The Dark Knight Rises (2012)
A színész 2008. január végén tragikus körülmények között életét vesztette, de szerencsére a film gyártása ekkor már az utómunka fázisában volt, ez a szomorú momentum pedig még jobban ráirányította a közvélemény figyelmét A Sötét lovagra. Ledger alakítását végül posztumusz Golden Globe- és Oscar-díjjal jutalmazták.
A trilógia utolsó része A Sötét lovag – Felemelkedés (The Dark Knight Rises) címet viseli, és nyolc évvel játszódik az előző film után. Batman ellenfelei ezúttal Bane (Tom Hardy) és a Macskanő (Anne Hathaway) lesznek, de feltűnik a Begins-ben már látott R’as Al Ghul is (Liam Neeson). A történetről nagy vonalakban annyit érdemes tudni, hogy Joker legyőzése után Batman önkéntes száműzetésbe vonult, mígnem egy terrorista, Bane érkezik Gotham-be, és a végsőkig próbára teszi a rendőrség és az ott lakók erejét. Wayne kénytelen újra felölteni a Denevérember maszkját, és felvenni a harcot egy olyan ellenféllel, akinek képességei még fénykorában is komoly kihívás elé állították volna.
Hazai bemutató: július 19.
|
