Általában "normális" családok nem tervezik meg gyermekeiket, talán csak az időpontot, próbálják belőni. Fitzgeraldéknál ez nem egészen így sikerült, hiszen lányuk Kate kétéves korában leukémiás lesz. Nagyon sokfajta kezelést megpróbálnak, de úgy tűnik az egyetlen megoldás egy tervezett testvér, akinek genetikai felépítése ugyanaz, mint Kate-é. Így születik meg Anna, a recesszív gének gyűjteménye, ahogy magát hívja. Annának születésétől kezdve, amikor is köldökvért vesznek tőle Kate számára, rendelkezésre kell állnia, hogy mindig leszívhassanak valamit a testéből. Tizenhárom éves korában kiderül, hogy Katenek szüksége van Anna veséjére a felépüléshez. Akkor ügyvédhez fordul, hogy saját teste feletti önrendelkezési joga legyen. Valójában innen kezdődik az igazi történet. Anna bejelentése után jön rá Sara és Brian (Anna szülei), hogy Kate betegsége óta mintha megállt volna az idő, nincs nappal és éjszaka és fiuk Jesse szinte nem is létezett számukra és Anna is csak akkor, ha kellett egy kis vérplazma koktél. Úgy gondolták nincs vesztenivalójuk, belesüppedtek a betegségbe, amin nem tudott áthatolni lányuk Anna sírása és ellenkezése, amikor megszúrták újra, ki tudja hányadszorra. Kate teste irányította őket és ez nem biztos, hogy bárkinek is jó volt, talán még Katenek sem. Úgy gondolták, lányuk betegsége felborította addigi egyensúlyukat, de Anna kiáltása után sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek. Fokozatosan rájönnek, hogy kifosztottak maguk körül mindent és mindenkit a betegség nevében, még Katet is, hiszen tőle se kérdezték meg soha, hogy akarja-e a századik fájdalmas kezelést. Így Kate végül ahhoz fordul, akiben a legjobban bízik: Annához. Megkéri, hogy ne adja oda a veséjét, mert nem bírja tovább, ezért fordul Anna bírósághoz, szeretetből. Anna megnyeri a pert, és persze sokkal többet is kap az egész család. Nehogy az olvasás közben sikítsunk a sok feszültségtől, megjelenik egy picit mellékesebb szál is, Anna ügyvédjének Campbellnek és a számára kijelölt jogi gyámnak, Juliának összefonódó és kusza élete. Viszont ezzel koránt sincs vége a történetnek, mert amikor hazafelé tartanak a bíróságról, történik még valami… A történet végét sajnos nem árulhatom el, de az biztos, hogy ez a könyv is belép a letehetetlenek sorába, hiszen az írónő végig fenntartja az érdeklődésünket. Ebben az is segít, hogy felváltva láttatja a szereplők szemével a krízishelyzeteket és az idősíkokat is nagyszerűen váltogatja.