Konkrét útiterv nélkül indultunk, inkább a hangulatra utaztunk mintsem a programhalmozásra, de azért így is belefért néhány tanulságos és szórakoztató élmény.
Első körben megnéztük a Hungarikum falut, ahol iható bort mértek, volt rendes fröccs, hajat fontak, a külföldi fesztiválozók pedig jó turistákhoz mérten kipróbáltak mindent, amit lehetett. Gólyalábaztak, megmászták az óriás asztalt, talán még néhány magyar menyecske is jutott nekik. Mint ahogy nekünk is néhány idős bácsi a Veresegyházi néptánccsoportból, akik a fröccsudvarban tartottak bemutatót. Először mindenki a saját párjával ropta, majd ahogy oldódott a hangulat, a közönség is táncra perdült. Jól nevelt ifjú hölgyhöz mérten biztosan megkérdeztem volna a partnerem nevét is, de annyira lefoglalt a sok pörgés és a lépések elsajátítása, hogy az egyetlen dolog, amit tíz perc tánc után mondani tudtam annyi volt, hogy nem bírom tovább.

Pihentető jelleggel vonultunk át az Octopus összművészeti helyszínhez, hogy valamit még lássunk az EU trió Slam költészeti fesztivál döntőjéből, ahol három náció gyermekei, vagyis az öt legjobb spanyol, belga és magyar slammer mutatta meg mit is tud. Pont jókor érkeztünk, még elcsíptünk az angol nyelvű produkciók mellett pár magyar slammert is, a fellépési sorrend ugyanis teljes mértékben a szerencsén múlott, csak kalap helyett kosárból húzták ki a neveket. Láttuk, hallottuk Aldot, TG-t, Id-t, és Bárdosi Deák Ági művésznőt is, és bár végül – utólagos információink szerint – egy belga fiatalember diadalmaskodott a nemzetközi mezőnyön, a hazai slammerek is remekeltek.

Ha már a Sziget alsó felén jártunk, benéztünk az MTV Headbangers Ball-ba is, ahol akkor már a vége felé közeledett az Isten Háta Mögött zenekar koncertje. Őket még sosem hallottam élőben, de a koleszban szinte minden srác odáig volt a szövegeiktől és a zenéjüktől. Nem bántam meg, bár jó lett volna időben érkezni. Aki szintén lemaradt, még elcsípheti őket egy-egy fesztiválon.
Az este folyamán még leróttuk a szokásos nagyszínpados köröket, de komolyabb meglepetés nélkül zárult itt is a Sziget utolsó napja. A délután elmaradt vihar éjfél után megérkezett, ehhez a hangulathoz a Jazzékiel koncertje passzolt leginkább az Open-Civil színpadon, utána viszont maradt még némi tartalékunk, így hát a legközelebbi retródiszkóban vártuk meg a hajnalt. Kétség kívül szürreális élmény volt Haddaway egyetlen slágerére tizenéves holland fiúkkal pörögni, de ha jobban belegondolok, tulajdonképpen erről szól ez a fesztivál: koncertek, buli és nemzetközi kapcsolatok.