-Melyik az első elektronikus zenei émléked?
-Olyan öt éves lehettem, amikor a nagyszüleimtől kaptam karácsonyra egy mini Casio szintetizátort, kész csodának tartottam, hogy több féle hangon meg tud szólalni. Le sem szálltam róla hetekig.

-Részt vettél az imPro School legelső képzésén – milyen tapasztalatokkal zártad az iskolát?
-Megtapasztaltam például, hogy nagyon fontos, hogy úgy kezdjek bele valamibe vagy úgy menjek neki valaminek, hogy előtte pontosan tisztázom magamban, hogy mi a célom, mit miért csinálnék. Ezen kívül még millió személyes tapasztalatot szereztem, de azt hiszem ez az, amit a többieknek is üzennék, hogy tartsák észben.

-Milyen zenei/technikai háttérrel rendelkeztél mielőtt belefogtál az imPro-ba?
-Zenei általánosba jártam mind a nyolc éven át, ahol fuvolázni tanultam és énekelni. Illetve autodidakta módon tanulgattam zongorázni is. A technikai hátterem elég minimál volt, egy macbookon kívül szinte semmi, vagyis csak némi alibi hangfal és alibi fejhallgató. De szerencsére szinte minden technikai hiányosságból adódó gondot meg lehet oldani a suliban.

-Mi az, amiket megtanultál az imPro-ban, mi az, amivel több lettél a négyhónapos képzés alatt?
-Én teljesen kezdőként vágtam bele ebbe a képzésbe. Az imPro előtt még csak ötletem sem volt, hogy hogyan kéne nekiállni zenét írni…  Rengeteget tanultam és fejlődtem. Megismerkedtem először is programokkal, azután technikákkal, zenészekkel és zenékkel, ötletekkel és az ötletek kivitelezésének módjaival és még sorolhatnám. Nagyban szélesítette is a látókörömet a suli. Borzasztóan jó, hogy mindenki annyit fejlődik és olyan tempóban, amennyit és ahogy csak akar. Magához képest, persze. Én a kezdeti nulla tudásommal nyilván nem gondoltam, hogy négy hónap alatt befutott nemzetközi producer lesz belőlem, de amit reméltem, illetve ami célt kitűztem magam elé, azt bőven elértem.

-Hol hallottál először az iskoláról?
-Egy Don’t Panic-es borítékban találtam tőlük egy szórólapot.
 
-Ismerted már korábban az oktatókat illetve munkásságukat?
-Párat igen, párat nem, de akiket nem, azokat valószínűleg azért nem, mert korábban nem érdeklődtem túlzottan a magyar zenei színtér iránt sajnos.  

-Gyakorlat közben is megnézted az oktatókat, ki miért tetszett/nemtetszett?
-Mindenki tetszett már helyből, annyira érdekeltek, hogy mindenre figyeltem, nem csak arra, hogy mit és hogy mondanak, hanem arra is, hogy közben például hogy mozognak, milyen gesztusokat tesznek. Mindig is érdekelt, hogy hogy néz ki egy alkotó a folyamat alatt, ahogy koncentrál, amit fontosnak, illetve amit elhanyagolhatónak tart. Érdekes, hogy azt hiszem kivétel nélkül minden oktató meglepően normális embernek bizonyult. Ráadásul jófejnek és segítőkésznek is.

-Hányan vagytok egy osztályban? Mindenki kap elég figyelmet?
-Húszan kezdtük az osztályt, de idő közben pár ember lemorzsolódott. Persze, mindenki kap elég figyelmet, illetve pont annyit kap, amennyit kér. Ezt úgy értem, hogy az elején mindenkire egyszerre próbáltak figyelni, de miután kezdtük megismerni egymást, kiderült az is, hogy kinek mik a szükségletei. És mivel ez nem egy kötelező suli, sőt, ezért ha valaki azt akarja, hogy foglalkozzanak vele, akkor megy és kérdez, ha viszont inkább éppen visszahúzódna, akkor békén hagyják, de mellette persze még mindig figyelnek az emberre. Adott esetben a békénhagyás is a figyelem része.

-Milyen a technikai felkészültség az iskolában?
-Semmi nem hiányzik a technikai igényekhez képest. Nem kell túl sok fajta eszköz a cél elérése érdekében, inkább a minőségen van a hangsúly, ami az imPro-ra egyértelműen jellemző.

-Mi az amit biztosít az iskola, és mi az ami nélkül nem lehet elkezdeni az imPro-t?
-Minden olyan technikai eszközt biztosít a suli, ami a feladatok elvégzéséhez szükséges, szóval akár úgy is el lehet kezdeni a sulit, hogy nincsen semmid, csak ötleteid és elszántságod. Így persze valamennyivel nehezebb dolga lesz az embernek, mert időpontokhoz lesz kötve, azaz hogy mikor van éppen labor nap, de maguk az időpontok viszont jók. Nekünk egy héten összesen akár 15 óra is rendelkezésünkre állt, hogy bemenjünk és ügyködjünk azon, amin éppen akartunk, aztán a kurzus végére ez a szám 9-re csökkent, az igényekhez mérten.

-Úgy hallottam, volt egy imPro buli a tanulók szervezésében, hogy sikerült, mik a tapasztalatok?
-Iskolai tapasztalatok egy buliról? Szerintem egy ilyen buli az imPro osztálykirándulása, vagy múzeum-napja. Szocializálódtunk, megismehettük a másikat DJ-zés közben, és persze rengeteget művelődtünk. Egyébként meg olyan volt, mint amilyennek egy partynak lennie kell. Szóval tapasztalatok felsorolása alatt én csak azt mondanám, hogy igen.