A luke-ot, mint popzenét úgy kellene elképzelni, hogy a Viva-n csak az Eeelektro-ban nyomnák. Egyébként, pedig jogos a lepoposítás.
Kifejezetten izgalmas, erőteljesen műanyag pilleszék utóízzel átitatott hangzásvilág jellemzi az anyagot, amit itthon retronak szoktak hívni évek óta, pedig ez már nem is az, szerintem. Hasonlításképpen a Casio Samples-t és a Neo-t tudnám felhozni, mint két irányadó, de a luke ennél azért sokkal tartalmasabb, hogy ennyivel el lehessen intézni.
Példának okáért az in a motion című dalban egy kellemes Portishead vonal bontakozik ki vokál szinten, az isolatted ritmikája abszolút rádióbarát, ami ez esetben azt jelenti, hogy ha az Ace of Base hallgatható lenne, akkor ilyen lenne.
Alapvető ínyencségnek számít a női-férfi énekes páros. A Megasztárban esélyük nem lenne, de együtt nagyon jól szólnak. Ha valaki ismeri Silje Nergaard-ot, akkor az énekes hölgy orgánuma már meg is van. Mellékesen ő norvég. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nagyon csalafinták ezek a skandinávok, mindig az aktuelle zenei fősodor előtt járnak pár évvel. No, igen az életszínvonal! Próbáljon valaki itthon különcködni: éhen hal, ez biztos.
Az első szám, az im exited nagyon slágeresélyes, egy abszolút űrkabin fílinget (számítógép prüntyögés, géphang stb.) kevertek mozgalmi dalos refrénnel. Ez a tipikus Casio szinti alap, pedig a kettő között töri meg dolgot. Nagyon dinamikus és vécén fütyülős dallammal.
Aztán felvonulnak itt hangszerek is később, kérem. Alapvetően játékos, karakteres basszus a meghatározó, de a magas tartomány sem marad üres, a kettő közé, pedig mint egy selyemlepedő, beúszik az énekhang. Ezeket díszíti olykor fuvola (fuvolaként működő valami stb.), szaxi, hegedű, miegymás, de emellett nem esik szét az egész, mint egy túlaggatott karácsonyfa, hanem meg tudja őrizni a feszességét. Örömmel értesítek mindenkit, hogy jazzvonal is érvényesül a you know why-ban.
Az i love you valódi csemege, filmzenének kívánkozik, valami 70-es évekbeli amerikai sorozat újrahasznosítás változatában tökéletes telitalálat lenne. Aztán itt a digital cowboy, amit ajánlanék a Cowboy Beebop 2-be, de bármely anime rendező megnyalná a tíz ujját.

Összességében ez egy remek album. Uniszex és univerzális, friss, táncolható, hallgatható és trükkös megoldások is akadnak benne olykor.