Mi kell egy jó filmhez? Szerezz meg két híres színészt, és keríts egy jó sztorit. Aztán jön a neheze, kivitelezd azt, úgy hogy izgalmas is legyen, látványos is, de közben hihető, rémisztő, vagy vicces és nehezen felejthető! Akkor nézzük csak, hogyan teljesített a Deja vu.
Ismert színészek kipipálva, ugyanis Denzel Washington játssza a főszereplő zsarut, Val Kilmer pedig egy kevésbé nagy szerepben, a kutatóbrigád vezetőjeként mutatkozik meg. Izgalmas történet? Itt már hiba került a rendszerbe. A sztori jó lehetne, jól is kezdődik, de nem az. Felrobban egy 500 főt szállító komp New Orleansban. Terrorista akciónak vélik a dolgot, és a magányos farkas, Doug Carlin nyomozó áll neki a nyomozásnak. Nemsokára kiderül, hogy egy halott lány is kapcsolatban áll az üggyel. Eddig nagyon jónak indul a film, ám közben Carlint felkérik, hogy csatlakozzon egy kutató brigádhoz, akik az eseményről készült műholdfelvételek alapján próbálják megtalálni a gyilkost. Közös munkájuk során a nyomozónak gyanússá válik ez a technika, és kitörése után kiderül, hogy a szerkezettel, igazából visszalátnak a múltba… Természetesen elkapják a bűnöst, Carlin pedig visszatér az időben, hogy megmentse a lány életét! Tehát itt a közepétől teljesen el van rontva, nagy adag idealizmus, túl futurizált technika, ömlengés, nyáltenger és rengeteg ellentmondás!
A kamerákkal olyannyira visszanézhetünk a múltba, hogy még a megfigyelt alany szeplőit is látjuk, követhetjük őt úgy, mintha repkedő legyek lennénk… Ezt inkább nem kommentálnám! Ez a technika egyébként még csak kutatási fázisban van, kísérleteztek azzal, hogy élőlényeket (darazsakat) küldjenek vissza az időben, de nem élték túl. Miután egy papírlapot sikerül visszajuttatniuk, ezek után miért is ne lenne egyszerű Carlint visszaküldeni, aki persze pont egy kórházba teleportál, hogy egyből újraéleszthessék?! Aztán ott vannak azok a vágóképek, jajj atyám… Miközben megfigyelik a lányt, négy nappal hamarabb, természetesen nyomozónk beleszeret, és mivel a lány is megérzi, hogy figyelik, képesek akár 3 percen keresztül is nézni egymást a képernyőn át, miközben a szimfonikusok belehúznak a snitt alatt… Aztán az amerikai pátoszról hagy ne beszéljek! Az egy dolog, hogy a központi téma a New Orleans-i katasztrófa, ám a terroristánk is egy magát amerikai hősnek képzelő férfi, és többször megjelenik az összetartó, békés, "jajj de nagyon jó" egyesült államok ideája.
A vége felé még reménykedsz, hogy legalább kellő befejezése lesz a filmnek, ha már a múlt és annak megváltoztatásának hatása a jövőre a fő téma. Mivel leesik a főszereplőnknek, hogy akármit látott, tett a jövőben, az már eleve el volt rendelve, így azt várnád, hogy a végén bármit is tesz, úgy, hogy azt hiszi máshogy teszi, mégsem változik semmi. A hajó felrobban, és a nő meghal. Ám nem, az utolsó percekben mégis változtat, és természetesen megússza mindenki, ők meg csókjelenettel zárják a filmet. Ezzel a történet teljesen tönkremegy.
Azt hiszem régen láttam ennyire rossz filmet. Tévedés ne essék, nagyszerű képek vannak benne, fantasztikus beállítások, és a technika sem utolsó. Tony Scott rendezte, aki ugyebár olyan filmeket tudhat magáénak, mint az Utolsó Cserkész, a Beverly Hills-i zsaru 2, Top Gun, a Közellenség, és még sorolhatnám. Ha a sztorit sikerült volna kevésbé csöpögősre venni, akkor Scott ismét nagyot alakított volna. Mindemellett nagyon jó zenéje van a filmnek, ám úgy vélem ezek nem kárpótolhatnak azért, hogy maga a film sztorija rossz!
Nagyon nagy jóindulattal tőlem egy kettest kap (csakis a szép beállítások, fotók, és megvilágítások miatt). Aki úgy érzi, hogy ezek után meg akarja nézni, az tegye! Hiszen ez csak egy vélemény a sokból, ám a krimik rajongójaként azt mondom, ez nagyon gyenge, és ilyen főszereplőkkel jobb filmet vártam!