Aztán megláttam, hogy az ír filmben, ír színészt nem is nagyon lehetett felfedezni, maximum az Amerikába elkanászodott alfajukat. Például Andie MacDowell-t (aki amúgy nem skót? de). A másik főszereplő (ilyen is van, bizony) Olivia Williams pedig brit. Na tessék. A rendező Gillies MacKinnon pedig tősgyökeres skót, innentől kezdve végülis mindegy, azt hiszem, úgyhogy ejtsünk néhány szót magáról a filmről is.
A szereposztásban ott van a remek (ír-na végre) Stephen Rea, és az a Jean-Marc Barr (származásra várom a tippeket, vigyázat trükkös), akiért sokak szíve dobog, az 1988-as Nagy Kékség, vagy későbbi jó néhány Trier-film béli szerepe miatt (Rendezőként sem utolsó). Na jó, bevallom, az enyém is.
Szóval a film, na. Hát van két háziasszony, más-más földrészeken, különféle gondokkal, de egy megoldási tervezettel: el innen, de messzire. Ehhez kapóra jön a másik, így lehet egy időre házat cserélni, amcsi nő Írországba (!!), ír nő az Államokba repül. Új barátok, új környezet kell hogy legyen a gyógyír, és mi hiszünk is nekik, mert egy szép, szomorkás-vicces film kerekedett, a kusza emberi kapcsolatokról és a még kuszább rendbetételükről; no meg a nemzetek közötti hasonlóságokról és különbségekről.
Sok stresszel nem kell számolni, én a film háromnegyedéig azon rágódok, hogy Andie MacDowell mikor bontja ki végre a haját (csak a vége felé). De amúgy jó színészek, jó rendezés, a sztori se rossz, mi kell még? A fanok könyvben – Maeve Binchy regényéből készült – is elolvashatják.
Amúgy ha valaki szereti az íreket – ki nem? (ha-ha), vagy Andie MacDowell lobogó haját, netán tudni akarja, milyen is az, az ír spiritusz, akkor megkeresésre javaslom még a napokban a Puskin mozit, ahol a Jameson Ír Filmnapok keretében elcsíphet néhány hangalámondásos alkotást, a You loking at me?, Head Rush (jól hangzik), és Country címűeket.