Rendezte: Michael Redford
Főszereplők: Al Pacino, Jeremy Irons, Joseph Fiennes, Lynn Collins

A vonzó ám mégis ijesztő Velence a helyszín, a maga 16. századában. Ahol tékozlás és önfeledt öröm, szerelem és bosszú él egy helyen. Bagolyhuhogás, halk zene indul…
Immáron a shakespeare-i mű sokadik adaptációjára került sor, ezúttal Michael Redford rendezésében.
Műfaját tekintően dramatizált vígjáték, vagy víg drámajáték, Ahogy tetszik!
Mindenesetre másképp cseng a színpadi és mozidráma. Talán mintha maga Shakespeare is titokban készült volna a későbbi mozgókép generációra. A cselekményszálak és a történések bonyolultságai ugyanis olykor túlnövik a színházat, ennek sokkal nagyobb teret ad a film.
I felvonás: Antonió, velencei kereskedő, egyértelmű kifejezését adja nemtetszésének, távolba küldő nyálával, mely a kuruzsló, ráadásul még zsidó Shylock arcán csorgadozik majd a második snitten.
Ezzel a rendező, a színpadi drámával ellenkezőleg, kicsi betekintést enged a múltba. A történet kezdete előtt felmérhetjük a terepet: Zsidó-Keresztény barátságok…
Majd elindul a kerék és persze visszájára is fordul. Itt kezdődik a jelen:
Él Velencében egy nemesi vérrel itatott kereskedő, ő tehát Antonió, kinek a világ színháza a bús szerepet osztotta,, s kedvében csupán testi-lelki barátja, Bassanio járhat.
Itt a film gyanúsan kanyarodott egy afféle túl a barátságon hevenyészet felé, de a szkepticizmus elhervadt. Ez valóban egy 21. századi feldolgozás, de csak a tecnhika szempontjából. Bassanio (Joseph Fiennes), pedig a csodálatos úrhölgy, a szépséges Portia (Lynn Collins) kegyeiért szeretne indulni, ehhez viszont tisztességes pompakompániára van szükség és egy kis útiköltségre. Kérésével Antonióhoz fordul, kinek azonban összes vagyona, bárkáinak szállítmányaiban nyugszik. Egyetlen lehetőségük, levetkőzni bírálatukat és az öreg zsidóhoz (Al Pacino) fordulni kölcsönért. Shylock jólelke révén a kölcsönt, a múlt sebein adomázgatva, röpke szemrehányás után meg is adja, feltételnek is csupán egy csöppnyi font húst kér Antonió pajtás testéből.
Az egyezség áll, kompánia indul a csodálatos Portia felé, aki eközben szörnyűséges izgalmi állapotban várja a tökéletes férjet. Apja kívánatára azonban 3 ládika közül a helyesen választó ifjú kaphatja meg lánya kezét.
Sok herceg, úr érkezik hozzá kérőbe, még maga a szerecsen király is, de az úrhölgy tetszését egy sem nyeri el, s szerencséjére a ládika sem tárul fel.
Meseszerű fordulat következik már várhatóan, a 2 ifjú szerelemre, ráadásul örök szerelemre lobban az első percben, s így ez vezeti a helyes ládika válsztásához is Bassaniot.
A mese még nem ér véget, hiszen még nem történt meg Al Pacino remek színészi alakítása.
A boldog esküvő napján Bassanio üzenetet kap jóbarátjától, kinek fontyi húsát az öreg Shylock követeli. A kölcsönt visszafizetni nem tudja, s a zsidó bosszúja forrong, szítva őt szeretett lánya szökése is. Bassanio tehát még az frigy napján elindul, Portia által felajánlott pénzzel, hogy megmenekítse Antoniot.
S itt jön a sziporkázójelenet, csupa kegyetlenség és bosszúvágy, Shylock hajthatatlan, a visszakapott kölcsön sem érdekli, húst szeretne vacsorázni aznap.
A dózse és a tudósbíró helyébe pedig álruhában érkezik a reinkarnálódott Mátyás Király, igazságtétele pedig feloldozza a haláltól a velenceit. Az igazság hogyanja pedig, annak aki már, vagy még nem emlékszik a műre, maradjon a film titka, így is elmeséltem az egészet.
A villódzó dialógusok, ha nem is épp erre a műre jellemzőek, azért itt is lehet válogatni humorérett zubolykarakterek, és elmés,huncut nők között.
A film igyekszik kistotálban mozogni, ezzel még jobban élénkíti a szereplőket. Lendületben és érdeklődésben tarja a nézőt, tehát a jófilm kategóriát alapvetően szolgáltatja.
Jófilm, ezentúl pedig mindenki rárakhatja a szubjektív jó létrafokát. Nem az a tipikus kedvencmozi, ha van ilyen egyáltalán, de az utoljára látott jófilmek rangját mindenképp megüti.