Anthony Zimmer a világ minden rendőrsége által körözött zseniális pénzügyi bűnöző. Senki nem tud személyleírást prezentálni róla, ugyanis plasztikai műtétek sorozatán esett át – klasszikus momentum a keresőkrimikben. Az őt versengve keresők harcában Akerman felügyelőnek (Sami Frey), egy kivételes zsarunak, van egy kis előnye: ismeri Zimmer gyengepontját, a fame fatale-t és tudja, hogy láthatatlan hősünk bármire képes, hogy Chiarával (Sophie Marceau) kontaktba lépjen. Megkezdődik az üldözés, ex- KGB profikkal, CIA és FBI és maffia tagokkal, de Zimmer sehol sincs, viszont gyönyörű képeket, és még vonzóbb nőt csodálhatunk.
Amikor a fiatal nőt találkára hívja a megfoghatatlan csaló, egy rövid üzenetet kap kézhez, szerelme kézírásával. Zimmer, hogy megtévessze az őt üldözőket, arra kéri kedvesét, hogy egy idegennel randizzon, az illetőre terelve ezzel a figyelmet. Chiara így ráveti magát a gyanútlan és kisstílű François-ra (Yvan Attal), akit elbűvöl a titokzatos nő és rövidesen egy rémálom közepén találja magát… Attal, rendkívül vices alak, két fülcimpával rendelkezik (LOL), ami hosszú percekre elvonja a néző figyelmét a filmbeli eseményekről és a akarakter küllemére tereli azt.
Sakkjátszma a vásznon, mindenki tehetlenül, irányítottan lép, de senki nem tudja mikor érkezik meg, megérkezik-e a sakkmester, csak a fifikás néző jöhet rá – sajnos – , hogy már ott van az első percektől kezdve.
Jerome Salle első rendezése, klasszikus francia krimi. Izgalmas, az első perctől kezdve figyelmet kíván, kellemes feszültség jellemzi a film jól komponált hangulatát. A jól sikerült forgatókönyvet igazolja, hogy az események, remekül kitöltik a film klasszikus hosszát, vagyis a 90 percet. Könnyű lövöldözésekkel, üldözésekkel vinni előre egy film eseményeit, itt viszont a sztori az, ami mozgat. Az utolsó percekben döbbenünk rá, hogy jéé! Milyen hamar elröbbent ez a másfél óra?!
Mindent egybevéve egy izgalmas, és jó hangulatú krimit üdvözölhetünk az Anthony Zimmer-ben. Kellemes szórakozást jelent, a szó izgalmasabb értelmében.