Várakozások nélkül kell beülni a moziba és akkor nincs akkora gáz. A Tokiói hajsza ugyanis semmi extra, csak egy újabb Halálos iramban rész, amolyan csajos-verdás-bűnözős film. Gyorsulás helyett most driftelünk, azaz erőcsúsztatással, menetiránynak keresztbe állítva az autót vesszük be a kanyarokat a parkolóházban. Van persze sok finom suna is, most éppen az ázsiai földrészről.
Sean Boswell (Lucas Black) az épp aktuális jó-rosszfiúnk. Galibába keveredik – természetesen egy csaj miatt -, amit gyorsulással kívánnak megoldani a felek. Szépen lezúzzák mindkét verdát, persze megússzák élve, bár azért kicsit vérzik a szájuk széle. Még mosolyogni is van kedvük utána, nem úgy, mint a hatóságoknak. Sean-nak nincs más választása, ha nem akar börtönbe kerülni, irány Tokio, ahol is a katonatiszt apjával fog élni. Főhősünk hamarosan itt is belecsöppen az illegális versenyek világába Twinkie (Bow Wow) hathatós közreműködésével, ám itt már nem a "nyomom a gázt és nitrózok" stílus a menő, hanem a driftelés a parkolóházban. Első versenyén kihívja D.K.-t (Brian Tee), a driftkirályt, aki főállásban a yakuzának dolgozik, és csúnyán lealázza főhősünket. Ezután Sean kénytelen lesz a maffiának melózni Han (Sung Kang) gyámkodása alatt, aki megtanítja az újoncot az erőcsúsztatás művészetére. Azonban Sean szemet vet D.K. barátnőjére, Neela-ra (Nathalie Kelley), és akkor persze jön a berágás, bonyodalom, driftelés minden mennyiségben, még akkor is, ha nyílegyenesen gyorsabb volna menekülni.
Színészi alakításról nem beszélhetünk: egy az, hogy nincs mit, hiszen több a verda, mint a színész, másrészt meg kit érdekel színészi alakítás, csikorogjon a gumi, legyen sok krézi japán csaj, ez elviszi a filmet. Végül is beül az ember, nézi a fasza kocsikat, jó csajokat, nem gondolkodik, mert az fáj ilyenkor 35 fokban, néha röhög egyet egy-egy giccsbe hajló éjszakai driftelésen, kínosan üres dialóguson, de hát istenem, belefér. Most mit vártatok?