Somorjai Enikő: két felvonásban [interjú]

Somorjai Enikővel, a Magyar Nemzeti Balett címzetes magántáncosnőjével beszélgettünk pályájáról, a balett különleges világáról és aktuális feladatairól. Először egy pesti, másodszor egy budai kávézóban találkozunk. Mind a kétszer feltűnő jelenség: a helyek forgatagában tartása, bája azonnal szembetűnik. Minden szava és gondolata szakmája iránti elhivatottságát és szeretetét tükrözi. Somorjai Enikővel pályájáról, a balett különleges világáról és aktuális feladatairól beszélgettünk.

-Mikor jutott eszedbe, hogy balerina legyél?

-Nem emlékszem arra, hogy eldöntöttem volna, hogy balerina leszek, egyszerűen az életem részévé vált. Mióta az eszemet tudom, balettozom, már négy évesen az óvodában elkezdtem. Elég mozgékony kislány voltam, így a szüleim beirattak Latabár Katalin iskolájába, majd ezután kerültem Keveházi Gábor Diótörő tánciskolájába. Egy kép maradt meg bennem akkorról, amikor a szüleim elvittek A rosszul őrzött lányt megnézni. Szabadi Edit táncolta, aki tanított a balettiskolában, és az egész előadás alatt leesett állal bámultam a színpadot! Ekkor dőlt el biztosan, hogy a balett életreszóló szerelem lesz. Szabadi Edittől kaptam az első spicc-cipőmet, és később teljesen véletlenül úgy hozta a sors, hogy búcsúelőadása akkor volt, amikor én először táncoltam a kislány főszerepet, Marikát a Diótörőben. Ez csodálatos élmény volt számomra.

-Más gyönyörű pillnatatot is megemlítenél a pályafutásodból?

-A legbüszkébb A hattyúk tavára vagyok, amit egy hónap alatt tanultam be. Szerintem, egy balerina életének ez a darab a csúcspontja. Hatalmas anyag, ami elsőre megjegyezthetetlennek tűnik, főképp ennyi idő alatt. Minden mozdulatnál koncentrálni kell. A hattyú különbözik az összes többi balettől! Szerencsére a vizsgakoncertemen a fekete hattyú pas de dux-t táncoltam. A mesternőm azt tanácsolta, hogy menjek el az Állatkertbe, és tanulmányozzam a hattyúk mozgását. Ez is sokat segített. Fantasztikus élmény volt.

http://antropos.hu/data/9018/2.jpg

-Miben más egy balerina és a civil ember élete?


-Sok lemondással és rengeteg örömmel is jár az életünk. Azt az érzést, amikor kiállsz a színpadra, és megmutathatod, amit tudsz, nem pótolhatja semmi. Egy mesét mondasz el a nézőknek, amitől ők is boldogok lesznek. Szükségem van erre az érzésre. Azért megyünk be minden nap, és próbálunk, hogy kiállhassunk a színpadra. Ha az iskolai éveimet nézem és az azt követő 10 évet – végig nagyon elfoglalt voltam. Hajnalban keltünk, mentünk az iskolába, ahonnan este hétre értünk haza. Szombatonként is be kellett mennünk az intézetbe, egyig, kettőig tartottak a próbák. A vasárnap maradt csupán a tanulásra – a szórakozás háttérbe szorult. Ez az életforma az élet minden területére hatással volt. Szoros kapcsolat azokkal a partnereimmel alakult ki, akikkel táncoltam. Ezeken kívül pedig, meghatározó számomra az Opera! A leggyönyörűbb épület a világon! Jó érzés a balerinák közé tartozni, különleges ez a világ.

-Nemrégiben jöttél vissza egy külföldi fesztiválról, gyakran utazol?


-Rengeteg helyen voltam már az iskolában, sokat utazhattam szerencsére! Ami először eszembe jut, az Ukrajna, Donyeck. Ott egy fantasztikus művésszel, Svetlana Zaharovával dolgozhattam együtt. Már az iskolával voltam Prágában egy táncfesztiválon, Miamiban kétszer, most pedig legutóbb Rigában. Jártam Japánban, Kínában, Ausztriában, Hollandiában, Spanyolországban, Portugáliában, Angliában. Ezek jutnak hirtelen eszembe. A tánc révén sok helyre juthatok el, és rendkívül megtisztelő számomra, hogy ezeken a helyeken a magyar balettművészet hírnevét öregbíthetem.

Van szerepálmod?

Ez változott az elmúlt években, régen volt egy-két konkrét szerep, amire vágytam. Ahogy azután egyre több dologban kipróbálhattam magam, ez átalakult. Valójában az egész életemre jellemző, hogy nincs kedvenc ételem, kedvenc italom vagy zeném. Egy első van, A hattyúk tava, ami mindig is a szerepálmom volt, és már el is táncolhattam. A másik álmom a Don Quijote-ból Kitri volt. Most amikor ezt a kettőt említem, rájövök, hogy tudnám még sorolni… Sok-sok darab van, amit boldogan eltáncolnék!

-Nemrég felkértek egy különleges feladatra, Bokor Roland tánckritikus és Kanyó Béla fotóművész mellett zsűritagként vettél részt egy táncfotó pályázaton. Hogy érezted magad ebben a szerepben?


-Nagyon örültünk a rengeteg pályázatnak, és nagyon jó érzés, ha az ember adhat valamit, ha segíthetünk a másiknak előrébb jutni, és örömet okozni! Jó érzés, amikor az embert felfedezik, az repít. Ezen kívül fontos számomra, hogy a balett azok körében is egyre népszerűbb legyen, akik eddig még nem találkoztak vele – vagy a tánc a tangót, salsát vagy hétköznapibb dolgot jelentett számukra. Kevesen mernek eljönni egy balettelőadásra, félnek attól, hogy merev, régimódi. Fontos nekem, hogy a balettművészet népszerű legyen, és ne csak a tévét nézzék az emberek, hanem a művészet is nagyobb teret játsszon az életükben. Jöjjenek minél többen balettet nézni. Sőt, most, hogy megnyílt az Erkel, ne csak az Operaházba, hanem oda is jöjjenek!

-Mi lesz a kövezkező feladatod?

-Októberben a Delibes – id. Harangozó Gyula Copéliájában címszereplő leszek, táncoltam már ezt korábban is, és nagyon boldog vagyok, hogy újra találkozom a szereppel! 

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Színház

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére