TestOdüsszeia

Virginia Satir, Amerika egyik leghíresebb pszichológusa már rengeteg cikket, tanulmányt publikált az érintés hatalmáról.

Véleménye szerint egy embernek naponta minimum négy ölelésre van szüksége a túléléshez, és legalább tizenkettőre a lelki-szellemi-fizikai fejlődéshez. Ennek ellenére a legtöbb ember kerüli az ilyen intim fizikai érintkezéseket. Egyfajta védekező mechanizmus dolgozik bennünk. A tömegközlekedési eszközökön is próbáljuk minél kisebbre összehúzni magunkat, persze általában feleslegesen, így kénytelenek vagyunk lélegzetvisszafojtva tűrni a nem kívánt érintéseket. Természetesen van különbség egy baráti ölelés és a tömött buszokon összesúrlódó testek között, de tény, hogy az emberek többsége mind a két helyzetben furcsán és feszélyezve érzi magát. Különböző előfeltevések kerülnek elő, főleg gender témakörrel kapcsolatban: ha velem ellenkező nemű ölel meg, biztos akar tőlem valamit, ha férfiak ölelik meg egymást azt meg élből férfiatlannak tartjuk. Pedig egy sima ölelés nem feltétlenül társul szexuális tartalommal, egyszerűen csak kifejezünk vele egy igen egyszerű érzelmet: szeretlek, kedvellek, örülök neked.

Az érintéshez való viszonyulásunkat teszteli és alakítja át a bOdyssey, azaz TestOdüsszeia című projekt. A bOdyssey másfél éve alakult a Keleti István Művészeti Intézet berkeiben, idén pedig a Millenáris Parkban is ,,megtekinthető” a Láthatatlan kiállításhoz kapcsolódóan. A bOdyssey projekt nevéből is kikövetkeztethetően, Homérosz Odüsszeia eposzát dolgozza fel oly módon, hogy az már-már szétfeszíti az interaktív színházi előadás kereteit is. Olyan performanszról van szó, amiben a ,,néző” összes eddigi funkciója átalakuláson megy keresztül: se nem néző, ugyanis a résztvevők mindegyike egy szemmaszkot kap a darab elején, se nem passzív befogadó, hiszen a darab során egyszerre bújik bele Odüsszeusz, Penelopé és Télemakhosz bőrébe. Szó szerint, hiszen az eposz további szereplői kéz a kézben vezetnek el Kalüpszó, Kirké és a phaiaok szigetére, majd át tengeren és töménytelen kalandon keresztül végül haza Odüsszeusz otthonába, Ithakába.

http://antropos.hu/data/8889/2.jpg

A 60 perces önfeledt szórakozás mellett egyfajta pszichológiai kísérletként is funkcionál a bOdyssey, ugyanis a résztvevők bizalmán is múlik a történet alakulása (például belemerünk-e vakon borulni a segítőnk karjaiba, vagy kézen fogva rohanni a vakvilágba), valamint a testünk alapos átmasszírozásának köszönhetően a bennünk felgyülemlett stresszgócok szépen lassan feloldódnak az előadás végére, tehát a bOdyssey érintésterápiaként is funkcionál. Az előadás végén pedig érzékeinkre hagyatkozva ki kell találunk szag- és érintésminta által, hogy a színészek közül kinek köszönhetjük, hogy épségben megérkeztünk Ithakába.

Hihetetlen intenzív és formabontó elgondolásról van tehát szó, ami a modern kor elhidegült társas kapcsolataiba új életet tud lehelni. A látás ideiglenes elvesztése által meglepő módon a világ kitágul, olyan érzékelési képességeink törnek a felszínre, aminek létezéséről eddig nem is tudtunk. A darab befejeztével pedig önkéntelenül is sorra vesszük azokat a történeteket, amiket szintén ily módon élnénk át, és értelmeznénk újra.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Spiritusz

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére