Kiss Judit Ágnes nemrég megjelent, Négyszög című verseskötete rövid, de nem pillanatok alatt átfutható olvasmány. A négy fejezetből álló kötet versei az élet természetes eseményeit dolgozzák föl, meglehetősen borúlátó szemszögből. Az írások nagyon mély érzelmeket adnak át és idéznek elő az olvasóban is, az elbeszélő vad érzelmei magával ragadnak minden olvasót.

Az első fejezet versei az anyaság köré csoportosulnak, teljesen pontosan a gyermekszülés körül felmerülő kétségek köré. A szereplők érveket és ellenérveket sorakoztatnak föl, az első versekben csak érvek és ellenérvek feszülnek egymásnak, de később a rettegő kismama összeomlása jelenik meg bennük.

A második fejezet a kapcsolatok megromlását, a csalást és csalódást jeleníti meg két pár között lezajló boxmérkőzések képében, „A szorítóban folyton váltakoznak az öklöző párok. Mert egyet nem elég legyőzni. Az összeset kell.”

A harmadik fejezet is, mint az előző kettő, egy sokak által ismert és végtelenül kétségbeejtő élményt fejt ki. A halált az elbeszélő édesanyjának utolsó időszakán keresztül ábrázolja, az első fejezethez hasonlóan több személy megnyilvánulásai alapján, több nézőpontot, hozzáállást mutat be, de szintén az első fejezethez hasonlóan, a NŐ nézőpontját emeli ki, teszi az elbeszélő nézőpontjává.

Az utolsó, Bábocska című fejezet elnevezése gyászrítus, de egyszerre kelti egy megszületni nem akaró magzat és egy a testtől elszakadni nem akaró lélek ellenkezésének hangulatát.

Az élet természetes velejárója, hogy olykor az emberen mindennél jobban eluralkodik az elkeseredés, ezeket a pillanatokat gyűjti egybe és fokozza a végsőkig az írónő verseiben. Az biztos, hogy nem ez az év „strandkötete”, de aki komolyabb, elgondolkodtatóbb műre és izgalmasan megfogalmazott gondolatokra vágyik, annak mindenképpen érdemes elolvasnia.