Lipcsei soresés: tördelésnél kerülendő, hogy
a sorok piramis alakban kövessék egymást,
a lipcsei soresés lényege is az, hogy ne
legyenek egymás alatt csökkenő vagy
növekvő hosszúságú sorok, mert
olyan undorítóan fog kinézni,
mint ez a bekezdés.

Tipográfiai pontrendszer: a betűk méretét ebben adják meg, egy pont = a francia hüvelyk 72-ed része, vagyis 0,376 mm, szokták nyolcadpetitnek is hívni, de itt amúgy majdnem olyan szép elnevezések vannak végig, mint a gombáknál vagy az énekes madaraknál, a 9 pontos betűt szaknyelven borgisznak hívják, a 12-est cicerónak.

Olvashatóság: a talpas (serif) betűtípusok jobban olvashatók, mint a nem talpasok (sans-serif).

A lineáris fontok (állandó vastagságú betűvonalak) olyanok a szemnek, mint Szecsődi Karcsi, megerőltető nézni őket, a dinamikus fontoknál viszont a betűvonalak vékonysága és vastagsága folyamatosan változik, szinte vezetik a szemet a következő betűre. A csupa nagybetűvel (szaknyelven: verzál) szedett szövegeket azért nehezebb olvasni, mert alapvetően nem betűket, hanem betűképeket dolgoz fel az agy és azt kisbetűs (kurrens) tördeléssel tanulta meg.

Moaré (vagy moiré): színes nyomtatásnál 4 (cián, bíbor, sárga, fekete) + 1 (a fehér papír) színt használnak, az árnyalatokat pedig úgy érik el, hogy ebből a négy színből különböző méretű pontokat tesznek egymás mellé, ezeket a szem pedig egybemossa és létrejön a kívánt szín. Ha ezeket a pontokat tartalmazó rácsokat úgy teszik egymásra, hogy a rácsok iránya nem tér el egymástól a kellő mértékben, akkor a pontok össznyomata létrehoz valamilyen kör, négyszög, rozetta, stb. mintázatot, ezt hívják moirének (az azonos nevű csipke után) és egymáshoz képest minimum 30 fokos rácsforgatással lehet ellene védekezni.

Még több vagányság ITT!