Szép Péter szeretett képei

Szenvedélyünk a gyűjtés

Gyakran hallunk, olvasunk műgyűjteményekről, köztük hányatott sorsú, s végre révbe érő kollekciókról. Egyes kiállítótermek jóvoltából megismerkedhetünk újabbakkal is, így Szép Péter gyűjteményének egy részével is, mely a Vízivárosi Galériában tekinthető meg május 14-éig.

Szép Péter a gyűjtők legfiatalabb nemzedékéhez tartozik, hiszen e szenvedélyét 2001-től, házasságkötésétől származtatja. A nászajándékok közt volt egy Szűcs Attila kép, és egy könyv, a Magyar képzőművészet a 20. században című kiadvány. Ekkor kezdtek feleségével, Molnár Hédivel ismerkedni a kortárs művészettel, és vásárolni elképzeléseikhez illő műtárgyakat. Ami az elképzeléseket illeti, azok eléggé határozottak. Korábban szőnyegekkel foglalkozott; a non-figuratív szimbolikus motívumrendszert alkalmazó török, kaukázusi szőnyegekből jelentős mennyiségre tett szert.  Ilyen irányú érdeklődése érvényesült aztán a kortárs festmények kiválasztása során is; gyűjtése mindenekelőtt a non-figuratív és informel művészet körére irányul. Ebbe tartozók a Kapás utcai galériában látható képek Nádler Istvántól (Szisztéma két rétegben), Szirtes Jánostól (Montezuma), Soós Tamástól (Szubsztanciák), Mulasics Lászlótól (Tanulmány).

Az említett irányzatokhoz ugyan nem sorolható alkotók, de mert egyes munkáik a tematikába illeszthetőek, társítható hozzájuk Szűcs Attila a Kettős katedrális, Koródi János a Máglya-köz című művével. Figyelemre méltó festményekkel  került a tárlatra Barabás Zsófi (Sivatag fölött) és Soós Nóra (Koncert Matisse-szal és Oldenbourggal).
A műgyűjtők gyakorta panaszkodnak a hazai értékrendre, mondván: nehéz összehasonlítást tenni a külföldi alkotásokkal. Aminek egyik magyarázataként rendre megemlítik: a hazai művek nincsenek integrálva a nemzetközi kortárs művészetbe. Ezt kiemelve fejezi ki Szép Péter azt a gyűjtői törekvését, hogy - mint a jelenlegi válogatásban - a magyar művészek alkotásait - egymást erősítendő - osztrák, svájci festményekkel együtt szerepelteti.

Az ő meggyőződése szerint egyébként az egykori monarchia földrajzi és szellemi keretein belül érdemes elsősorban  párhuzamokat keresni, műalkotásokat egybevetni. Ennek megfelelően látható a kiállításon Hans Staudacher 1979-es, Gunter Damisch 2006-os és Hermann Nitsch 1970-es egy-egy képe.
Korára nézve (innen a negyvenen), de műgyűjtőnek még inkább fiatal ember a közgazdász végzettségű Szép Péter, aki "civilben" dolgozott a bankszakmában, s jelenleg a Scale csoport vezető munkatársa. A műgyűjtésről azt vallja: "A gyűjtés mindig egyfajta eltemetkezés, belehabarodás valamibe, amitől a gyűjtő megtalálni reméli egy rejtett igényét. Gyűjtővé, azt hiszem, nem válik az ember, hanem hordozza magában ezt a szenvedélyt, mintha genetikailag kódolva lenne....Szeretem a képeimet." A közszemlére bocsátott műtárgyakkal érzékeltette a már száz darabot elért gyűjteménye minőségét. Bemutatkozásához jó lehetőséget nyújtott a Vízivárosi Galéria, melynek sokrétű programjában 2002-től szerepel, hogy évente egy alkalommal művészeti gyűjteményt is bemutat; ez feltétlenül elismerést érdemel. (A Szép Gyűjteményt egyébként egy kiállítási sorozat keretében Székesfehérvár, Bécs, Stuttgart művészetszerető közönsége is megismerheti.)

Regisztrálj és szólj hozzá a cikkhez Te is!