1992-ben indította útjára Franciaországban a Lagardère/Canal+ csoport és a France Télévisions médianagyvállalat, “France Supervision” néven zenei csatornáját, amely jelenleg Mezzo-ként több mint 11 millió háztartásban fogható, világszerte 37 országban.
Hazánkban 1998-ban került be a csatorna Muzzik néven a kábelszolgáltatók műsorkínálatába. A műfajában egyedi, francia tematikus állomás kezdetben komolyzenével, színházi előadásokkal, koncertfelvételekkel kortárs, etno és dzsezz számokkal igyekezett kiszolgálni az igényes szórakozásra vágyókat.
A csatorna tematikájára kezdetben a szabadelvű szerkesztés volt jellemző: kevéssé végiggondolt struktúrában minden műsorra került, amit a felelős szerkesztő érdemesnek tartott bemutatni a nagyközönségnek. Mindez már önmagában elég volt ahhoz, hogy a Muzzik alternatívaként szolgáljon a zenei csatornák egyhangú klipbokrétái mellet. Idővel a csatornát Mezzo névre keresztelték, ezzel egyidőben kifinomultabb lett az arculat és a program kínálat is összefogottabb, színesebb lett.

Programok
A Mezzo jelenleg minden korosztály igényeit igyekszik kielégíteni, tekintet nélkül a földrajzi, etnikai hovatartozásra, bizonyítva ezzel, hogy a zene, vagy a tánc nyelve mindenki számára ugyanannyira érthető. Hétköznap reggelente klasszikus és jazz zenei összeállítás látható egészen ebédig majd, egy-két órás tánc, dokumentum, vagy fesztiválblokk következik. A délutáni műsorsávban kiemelt helyet kapnak az opera és színházi közvetítések, de egy héten kétszer is kortárs táncelőadásokat és koncertfelvételeket láthatunk egészen este hétig. Főműsor-időben esténként elsőként a jazz kerül a középpontba – élő felvételek, dokumentumfilmek, válogatások formájában – majd ismét klasszikus zenei összeállítás következik. Éjfélig ismét hosszabb műsorblokk jön a délutáni összeállítások mintájára, de gondosan ügyelve arra, hogy ne az aznapi felvételeket ismételjék. Hétvégenként leginkább világzenei összeállításokkal, valamint a fiatal korosztálynak szóló Mezzo junior műsorral találkozhatunk a legtöbbször.
A Mezzo szerkesztési elvei sokban hasonlítanak egy jól működő színház keringéséhez. A klasszikus darabok, a barokk, romantikus és kortárs műfaji kitekintők mellett végtelenül aktuális a program. Nincsenek bemondók és hírműsorok, de ha valami történik a zenei életben, az megjelenik a Mezzon is, akár egy előadás, egy rendezés, egy koncertfelvétel, vagy egy portréműsor formájában.
Egy előadás, egy értékes felvétel nemcsak egyszer kerül műsorra, hanem akár hatszor, vagy hétszer is. Tematikus csatorna lévén számolnak azzal, hogy a nézőközönség rendszeresen ugyan, de eltérő időpontokban hódol egyik kedvenc szenvedélyének.
A Mezzon látható dokumentum és portréfilmek a legtöbb esetben koncertfelvételek és kötetlen beszélgetések ügyes összevágásából állnak, mégis hangulatukban utánozhatatlanok és hatásosak. A csatorna nagy hangsúlyt fektet a kortárs műfajok minél alaposabb bemutatására is: a trafóban, MU színházban, vagy az Artus stúdió színpadán itthon is szép számmal látható kortárs táncelőadásokhoz hasonló darabok mellett gyakran kerülnek műsorra már-már kísérleti jellegű előadások, amelyekben például a balett, a film és zene keveredésében gyönyörködhetünk. A látványos technikai megoldások, emeletes színpadok és a vászonra vetített jelenetek összevágása az élő képpel olyan páratlan élményt nyújt, amiért érdemes megfeledkeznünk a távirányítótól.

Magyarok a Mezzon
A frankofon zenei csatorna egyedi szemléletére – más tematikus és zenei csatornákkal szemben – jellemző, hogy próbál interakcióban maradni nézőivel. Nem reklámokkal, nyereményjátékokkal és beszélgetős, betelefonálós műsorokkal, hanem nyitottságával és befogadókézségével. A csatorna hivatalos honlapján mindenki ajánlhat előadókat és előadásokat, amelyeket érdemesnek tart arra, hogy a Mezzo műsorára tűzzön. 2003-ban a Mezzo TV első ízben vetített Magyarországon készült operaprodukciót: Alföldi Róbert rendezésében a Szegedi Szabadtéri Játékokon bemutatott Gounod: Faust című előadását. Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző és karmester 60 születésnapjának tiszteletére pedig a Három nővér című operáját sugározták.

Mezzo TV – 100% kultúra
A kereskedelmi csatornákon szocializált nézőnek nem kell sok időt a Mezzo programja előtt eltöltenie, hogy feltűnjön itt valami nincs rendben. Két koncertfelvétel között senki nem akar nekünk mosóport, fogkrémet, csengőhangot vagy autót eladni: reklámokat csak nagyon ritkán látunk a Mezzo műsorán. A csatorna már-már nonprofit státuszát csak a kábeltévé-előfizetés havi számlája halványítja, de a többi Magyarországon fogható zenei csatornával összehasonlítva – nem mintha ennek lenne bármi alapja – páratlan és valljuk be szinte elképzelhetetlen ez a magatartás. A Mezzo nem fizet azokért az előadásokért amiket sugároz, viszont valószínűleg sokan fizetnének azért, hogy ott lehessenek, mert a nézők többsége értő és szakavatott. A csatorna bevétele kizárólag a kábeltévé előfizetésekből származik Az elmúlt 15 évben a csatorna egyre bővülő stabil nézőközönséget tudhat maga mögött, de mindezt nem sztárműsorok és sztárműsorvezetők segítségével érték el, hanem pusztán a következetes ragaszkodásukkal a színvonalhoz. A Mezzo mára olyan figyelemreméltó nézettséget produkál, hogy azt bármelyik reklámbevételekből élő kisebb csatorna megirigyelhetné. Tizenegymillió egynéhányszázezer háztartásban fogható és a jövőben ez a szám – kábeltelevíziózás terjeszkedésével – nőni fog. Itthon jelenleg valamivel több mint egymillió előfizetője van és az idén áprilisban kipukkant UPC botrány is bizonyítja, hogy többségük igencsak rendszeresen figyelemmel kíséri a csatorna műsorát. A kábelszolgáltató szándéka, hogy az újonnan érkező AXN csatorna számára a Mezzo megszüntetésével szabadítson fel helyet, nem várt ellenállásba ütközött. A nyilvános tiltakozások eredményessége is azt mutatja, hogy a Mezzo támogatottsága nagyon stabil és jelenleg hiánypotló, más külföldi vagy hazai közszolgálati csatornák műsoraival nem helyettesíthető tartalmat kínál. Más kérdés, hogy itthon nem is nagyon lehet Mezzohoz hasonló csatornát találni, még akkor sem, ha XXL csomagra vagyunk előfizetve.
A ZDF theatre csatornája, vagy a TVR Cultural némiképp csillapíthatja kultúrszomjunkat, de korántsem annyira pezsgő és sokszínű a kínálat, mint ahogy azt a Mezzon megszokhattuk napi 24 órában. Az itthoni kábelszolgáltatók kínálatában megtaláljuk még az Arte-t, amely szintén félig francia, másik félben pedig német csatorna és nem kisebb célt tűzött ki magának, mint az európai kultúra továbbítását és támogatását. A csatorna költségvetése igen magas, a Mezzohoz hasonlóan nélkülözi a reklámokat és műsorainak közel 60 százaléka saját gyártású. A csatorna szakmai jelentőségét jól mutatja, hogy évente 30 mozifilmet finanszíroz, többségében francia gyártásút, de koprodukciós partnerként több külföldi film elkészítésében is részt vesz. Franciaországban több ízben választották már az Arte-t a legjobb minőségű csatornává.
A kereskedelmi csatornák diktálják a tempót és a közszolgálati médiumok műsorstruktúrájukban, szemléletükben, saját gyártású műsoraikkal egyre inkább próbálnak hasonlítani rájuk, hiszen a gyakorlat azt mutatja, hogy ez beválhat. Ezzel párhuzamosan viszont egyre kevésbé sikerül valódi értéket közvetíteniük. Ebben a helyzetben a Mezzo olyan a tévénézőnek mint egy palack víz a szaharában, ahol már a fülünkön is ugyanaz a homok folyik ki. Kérdés, hogy a Mezzo létezése és zavartalan működése nem elég bizonyíték-e a kultúra-kultúrálódás iránti feltétlen igény létezésére, ami lehet, hogy megérne némi áldozatot a nagyobb lefedettséggel rendelkező csatornák és a számok bűvöletében élő programigazgatók részéről is.