Öt egymástól nagyon különböző japán rajzfilmet fogunk ajánlani, hogy minden létező inger és igény kielégüljön. Lesznek filmek és sorozatok is.

1. Chihiro Szellemországban
A Chihiro Szellemországban Mijazaki Hajao Oscar-díjas filmrendező talán legismertebb meséje.
A történet központjában fiatal lány, Chihiro áll, aki szüleivel egy új városba költözik, de kényelmes kipakolgatás és lakástúra helyett egy túlvilági lények és istenek által látogatott szellem-wellnessfürdőbe kerülnek. Ráadásul a két szülő disznóvá változik, így Chihirónak nemcsak kiutat kell találnia, hanem felmenőit is vissza kell alakítania valahogy emberi formába.
Bár a sztori is nagyon jó, plusz tele van megmosolyogtató és megható jelenetekkel a film, az igazi varázst a helyszínek és a szereplők kinézete adja. Minden mesterien megtervezett, színes, részletgazdag. Már-már csicsásnak hatnak a fürdő végeláthatatlan folyosói és óriási termei, de ez pontosan így van rendjén. Hiába 2001-es a film, még mindig állkapocsleejtő vizuális élményt kapuk minden egyes képkockában.

2. Bleach
Bár a gateway animéknek többfajta értelmezésük is van, és nem is feltétlen 100%-osan megfelelő ez a szóhasználat a Bleachre azért még is csak ez a legkifejezőbb. A Bleach jelenlegi 366 részével igazi eszképista kaland, aki belevág, az garantáltan elbúcsúzhat minden hobbijától és szociális kapcsolatától.
 Az alapkoncepció annyi, hogy léteznek a Halálistenek és a Lidércek, előbbiek fő feladata az, hogy megfékezzék az utóbbiakat, illetve hogy az elhunyt emberek lelkét tovább segítség a túlvilágra. A főszereplő az ijesztően narancsszínű hajú Ichigo, aki egy érintés hatására – viszonylag – halandó emberből válik halálistenné. Aztán az égvilágon mindenki az ő és barátai életére tör, mint ahogy azt már megszokhattuk – a tizenkét részen át tartó harcjelenetekkel együtt – a hasonló animékből.

3. Cowboy Bebop
Vatanabe Sinicsiró 1998 induló sorozata huszonhat epizódban és egy egész estés filmben mutatta be egy kétfős fejvadászcsapat és a melléjük csapódó furábbnál-furább útitársak drámai űreposzát.
A középpontban Spike Spiegel, a Mars bagós, bunkó szülöttje áll, aki elvesztette mind szerelmét, mind pedig volt bajtársát. Előbbi nem tudni hol van, utóbbi pedig egy bűnözőszervezet feje lett, és jelenleg is Spike-ra utazik.
Minden egyes epizód végén ott a feszültség, és ott van az a megmagyarázhatatlan érzés az ember leghátsó gondolatai között, hogy hamarosan itt a finálé, a leszámolás ideje.
Ennek ellenére a történet húzódik, de ez sosem megy az éppen aktuális epizód kárára. Még a legfillerszerűbb részek is szinte egytől-egyig fontos témákat dolgoznak fel.
Az alkotás remekül gyúrja egybe a sci-fi és a western elemeket: bár főhőseink űrhajókkal utaznak, különböző bolygókat látogatnak meg, mégis mindvégig úgy érezzük, mintha a vadnyugat önjelölt igazságosztóit figyelnénk. Az egész sorozatból ömlik a nagybetűs hangulat, amire rátesz egy lapáttal a fantasztikus zene is, amiben főként westernes harmonikadallamok és szomorkás jazz nóták keverednek.

4. Samurai Champloo
Vatanabe másik mesterműve az 1600-1800 közötti alternatív Japánba, az Edó-időszakba kalauzol el minket. A főhős tulajdonképpen Fuu, a sztori elején felszolgálóként dolgozó lány, aki a “Napraforgó illatú szamurájt” indul el megkeresni, de mivel Japán akkortájt igencsak durva hely volt, maga mellé láncol két harcost Mugent és Jint. Csak úgy mint a Cowboy Bebopban, itt is 26 epizódon keresztül csatangolnak hőseink, míg nem elérnek a végkifejletig.
Szintén jellemző a sorozatra a különböző műfajok remek keverése, ezúttal azonban nem a világban, hanem a zenében mutatkozik meg. Kellemes hip-hop dallamok kísérik végig a történetet. Hogy mennyire passzol egymáshoz két ennyire elütő dolog? Nézzétek meg a sorozatot és döntsétek el ti, de ha mégis le kéne lőnöm a poént, akkor remekül!
Míg a Bebopban azért nagyjából lehet sejteni mire fog kifutni a történet, a Champlooban az utolsó részig teljes homályban vagyunk azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni és ki a rejtélyes Napraforgó illatú szamuráj.

5. Akira
Az 1988-ban jelent meg Katsuhiro Otomo filmje, melynek első említett történelmi pontja vicces módon szintén 1988: ekkor pusztul el Japán központja, Tokió, és tör ki szinte egyből a harmadik világháború.
31 év múlva sikerül fölépíteni a helyére Neo-Tokiót, azonban továbbra is súlyos problémákkal szembesülnek a japánok: a katonaságra támaszkodó kormány ellen mindennaposak a vérengzésbe torkolló tüntetések és a terrortámadások, éjszakánként pedig durva motoros bandák lepik el az utcákat.
Egy ilyen utcabanda egyik fiatal tagját rabolja el a katonaság, hogy egy szupererős lényt faraghassanak belőle. Természetesen ahogy azt sejteni is lehet, a kísérlet érdekes fordulatokat vesz, és az irányítás kicsúszik a katonák kezei közül.
Az itt felsorolt animék közül messze ez a legdurvább, és ebben vannak a legmegrázóbb jelenetek, ráadásul az egész filmen egy borzasztó nyomasztó hangulat terpeszkedik folyamatosan. Ennek ellenére azért nem kell nyilvános kivégzéseken nevelkedett embernek lennünk, hogy kibírjuk a történéseket, én például az első megtekintés előtt olvasott kedvcsinálók után sokkal-sokkal rosszabbra számítottam.
Az Akira folyamatosan feszegeti a társadalmi problémákat, a különböző szubkultúrák egymásnak feszülését, és végső soron az élet és a teremtés kérdéseit, így gyakorló filozófusok is bátran üljenek le megnézni.