Naná, hogy kell! Az 1979-ben készült első részt húsz éven át számon tartotta a Guiness Rekordok Könyve, mint a legtöbb bevételt hozó legkisebb költségvetésű filmet. A trónról végül 2000-ben taszította le az Ideglelés, ami szubjektív szemszögű narratívájával hódította meg a közönséget. A meglehetősen alacsony költségvetésű, akkor még ismeretlen színészekkel forgatott disztópikus jövőt felvonultató alkotás évtizedekre meghatározta a poszt-apokaliptikus filmek világát; a trilógiát számtalan film evokálta a későbbiekben. A klasszikus western elemekkel operáló revenge-tale sci-fi hatalmas sikert aratott Ausztráliában, de a világ más országaiban is rengeteg rajongót szerzett, így egy szempillantás alatt kultfilmmé vált. A rendező, George Miller is meglepődött B-filmje nem várt sikerén, hiszen akkoriban semmilyen húzóerő nem édesgette a vászon elé az autóbontásra éhes nézők sokaságát.

Mel Gibson kevésbé volt ismert, mint Fekete Pákó, Miller pedig egy orvosból megtért sebességbuzi rendező lévén nem büszkélkedhetett nívós szakmai múlttal. Ennek ellenére a Mad Max első része, cselekménye és helyszínei miatt bekerült az Ausztrália tájait, kultúráját, szokásait a világ elé táró ozploitation filmek listájába, valamint az új ausztrál mozi, az Australian New Wave prominens darabja lett. Technikai fronton érdemes megemlíteni, hogy Max bácsi metamorfózisából készült szösszenet volt az első ausztrál mozi, amelyet szélesvásznú anamorfikus lencsével forgattak le. A másfélórás tombolás kezdetben Új-Zélandon és Svédországban is be volt tiltva, de mi sem javasolnánk gyerekes családoknak a ma már DVD formátumban kiadott film látható helyen való tárolását.

A film egyfajta reflexió volt a 70-es években a világot sújtó kollektív olajválságra. Az első válság 1973-1975 között robbant ki, mely az energiaárak és ennek a közel két-három éves időszaknak az egyik legnagyobb recesszióját hozta magával. 1973-ban ugyanis háború tört ki Izrael és az arab országok között, majd a legnagyobb olajtermelőket magába tömörítő nemzetközi kartell, az OPEC arab tagjai embargó alá helyezték az Egyesült Államokba és Hollandiába irányuló olajszállítmányokat, mellyel egyértelműen az Izraelnek nyújtott támogatást akarták csírájában elfojtani. A kereskedelmi szereplők készleteik felhalmozásába kezdtek, mely az olaj piaci árfolyamának megugrásában jelentkezett. 1974 márciusára az olaj árfolyama megnégyszereződött. Az 1974-es válságnak köszönhetően a 7 legnagyobb iparosodott gazdaságban jelentős inflációs nyomás alakult ki. Az USA, Nagy-Britannia, Kanada, Franciaország, Japán, Németország és Olaszország esetében is jelentősen megugrott és még 1980-ra sem sikerült térdre kényszeríteni az inflációt.

 A Mad Max széria éppen ebből a folyamatból következett eredményt kívánja bemutatni, melyet egy nem túl távoli jövő, poszt-apokaliptikus világába plántál. A filmben az étel szerepe elhanyagolható fontosságú, míg az üzemanyag létkérdésnek számít. Az üzemanyag a víz, az isteni manna, az éltető erő. Enni már nem divat, vagy ha mégis, akkor a fene tudja honnan szerzett kutyakonzerv is felér egy ötcsillagos lakomával. Az első rész még a bosszúfilm és a sci-fi határán ügyeskedik, a második darabtól már átveszi a szerepet az üzemanyag áztatta „waterworld”. A trilógia után a folytatás már a 80-as években szóba került, azonban a rendező, George Miller csak 2003-ban jelentette be, hogy a film eljutott az előkészítési fázisig. Ezután a forgatás számos okból, többek között az Öbölháború kirobbanása következtében eltolódott, majd 2009-ben újra indult a forgatási helyszínek keresése. 2011-ben pedig készült egy mindössze 9 perces rövidjátékfilm, a Mad Max Renegade, mely az első rész befejezése után néhány nappal játszódik.

A Comic-Conon számos parádés mutatvány és rendkívüli bejelentés mellett az is kiderült, hogy jövőre retro stílusban ömlik majd a benzin és a vér „kellően ízléses arányú” keveréke, hiszen jön a Mad Max reboot. A levetített trailerben ugyan egy árva szó nem csendül fel, de annál több punk túráztatja a járgánynak nevezett tákolmányát, azt viszont nagyon látványosan. Az évek (évtizedek) óta készülő alkotást majdhogynem forgatókönyv hiányában kezdték el, a forgatást csupán egy – vélhetően aprólékosan kidolgozott – sztoriboard alapján kezdték. Talán ezért nem láthattunk komolyabb szócséplést a közel 3 perces előzetesben. Mel Gibson felett elhajtott az idő, a 2000-es évek elején még folytak a tárgyalások a visszatéréséről, de mára már kiöregedett a bőrszerkóban feszítéshez, így a főszerepet a Bronsonban páratlan alakítást nyújtó Tom Hardy kapta. A női frontra sem lehet panasz, ugyanis a félelmetesen szexi Charlize Theron elpunkosodott változata is megindítóan üde látvány, nem is beszélve az erősen pislogásra hajlamos Rosie Huntington-Whiteley-ről, aki szintén kapott egy szeletet a tortából. A színészváltással az amerikai divatszakemberek ruhakoncepciót is módosítottak – ami kár -, úgy tűnik elfelejthetjük a klasszikus bőrszerelést és a lefűrészelt csövű sörétes sem villant meg az előzetesben. Jó hír viszont a széria szerelmeseinek, hogy az 1979-es filmben csintalankodó Toecutter figurája olyannyira visszatér, hogy ő lesz a Fury Road antagonistája. Keays-Byrne lelkesen vezetett vissza a 30 évvel ezelőtti bandához.

A reboot rövid szinopszisa nem olyan rég látott napvilágot: „A poszt-apokaliptikus akciófilm bolygónk legtávolabbi pontján játszódik, egy kietlen sivatagban, ahol a reményvesztett emberiség őrült harcot vív a túlélésért. A vérrel és tűzzel borított világban két lázadó van csupán, akik képesek lehetnek rendet tenni a káoszban: Max (Tom Hardy), egy szűkszavú, de annál tettre készebb ember, aki családja halálát követően a békét keresi, és Furiosa (Charlize Theron), egy nő, aki keresztül akar vágni a sivatagon, hogy visszajusson gyerekkori otthonába.” A tesztvetítés során a filmet vegyes érzelmekkel fogadta a kontroll közönség, viszont abban kivétel nélkül egyetértett minden delikvens, hogy a Fury Road egyértelműen visszanyúl elődei stílusához. Magyarán két óra eszeveszett száguldással egybekötött csonkítással és robbantással pukedliző sequelre számíthatunk. A film 2015 májusában gurul a mozikba.