Éppen ezért hatalmas kihívás egy klasszikussá vált love sztorit új köntösbe bújtatni. Vámos Miklós Mészöly Dezső fordítása alapján, Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter kettősével karöltve igen érdekes kísérletet tett erre az És Rómeó és Júlia című darabban.

A Vámos-Mészöly-féle koncepció egyik legfigyelemreméltóbb része, hogy a hagyományokat nagyon kiegyensúlyozott arányban ötvözi a modern színház formai újdonságaival. A reneszánsz színház hagyományait követve a színpad egyszerű, letiszult így a nézők teljes mértékig a képzeletükre ,,kénytelenek” hagyatkozni, hogy Verona hiányzó panorámáját a fantáziájukkal egészítsék ki. A dráma szereplőivel kapcsolatban is hasonló helyzetbe kerül a néző, ugyanis a Montaguek és Capulettek hosszú sorát csupán két színész kelti életre. Nagy-Kálózy Eszter és Rudolf Péter egyszere tragikus szerelmes pár és egymást gyűlölő ellenség, egyszerre hercegek és grófok, dadák és papok. Az ő kettősükben a szó szoros értelmében él a szenvedély reneszánsz színháza. A hatvan perces előadás alatt tucatnyi arcukat mutatják be, ami egy részt teret enged zseniális színészi játékuknak (hihetetlen mennyi mimikai izommal rendelkezik az emberi arc), másrészt a néző csak kapkodja a fejét a gyors hangnemváltások között. Ez az, ami egy hatvan perces darabba egy kicsit szűkösen fér bele. Habár valóban formabontó és kreatív ez a dramaturgiai megoldás, a történet tragikusságát ily módon nem igazán érezzük át.

A komikus és tragikus elemek keverése is egy jó alapötlet, ha a cél egy tragikomikus dráma létrehozása volna. De ilyen rövid előadásban a csak szórványosan előforduló komikus helyzetek kizökkentik a nézőt, így a tetőpont jelentőségét veszti. Habár Shakespeare drámáiban valóban nagyon gyakran együtt el e két véglet, jelen esetben az eredeti mű akármennyire is szellemes megnyilvánulásokkal van teletűzdelve, főleg Mercutio alakjának köszönhetően, mégis csak messzemenően tragikus és szívszaggató darab, akkor is ha modern kor emberének ingerküszöbét igen nehéz megugrani. Szerb Antal szavaival élve e ,,holdvilágos” történetettel Nagy-Kálóczy Eszter és Rudolf Péter duójának sikerült is volna maradéktalanul elvarázsolnia, ha a kicsit bazárosra sikerült komikus jelenetek nem rántanak vissza minduntalan a valóságba. Figyelembe véve, hogy a Rómeó és Júlia tipikusan olyan darab, amire lehetetlen előfeltevésektől mentesen beülni, igazán érdekes próbálkozás ez az újragondolására.