A Carbonfools-t remélhetőleg nem kell bemutatni senkinek. Ha mégis, akkor dióhéjban: egy rendkívül sokoldalú, ugyanakkor vállaltan populáris, hangszeres zenét elektronikussal keverő formációról van szó.
Az idei első budapesti show-ra az Akvárium Klubban került sor. Mondanunk sem kell a hely csurig megtelt, bár igaz, ami igaz, az esemény Facebook csoportjára a kezdés előtt egy nappal került ki a „Sold out” címke (vannak bandák, akiknél ez már hetekkel a nagy nap előtt megtörténik). De a telt ház azért telt ház, és persze nagyérdemű nagyobbik hányada a szebbik nemet képviselte. Ez általában így szokott lenni, az első sorban női célközönségű Carbonfools koncertjei ideális terepnek számítanak azoknak, akik a zavarosban akarnak halászni részeg lányokra.
A Muriel korrekt felvezetése, és némi színpadi pakolászás után minimális udvariassági késéssel indult a show. Semmi flancolás, semmi effekt, semmi hatásvadászat. A srácok bebandukoltak a színpadra, és elkezdtek zenélni. Szépen húzták egyre feljebb a közönséget az egyre nagyobb slágerekkel. Ami a dalválasztást illeti, a zenekar legvidámabb orcájával volt jelen az Akváriumban, a borongósabb szerzeményekből csak mutatóban volt néhány.
Az atmoszférához a fénytechnika is hozzáadott, de ami a legnagyobb dobás volt, az a hangosítás. Mondjuk egy rock-koncerthez képest elég halk volt a hangerő, viszont minden frankón hallatszott, minden egyensúlyban volt, és kristálytiszta lett a végeredmény. A banda zenész szekciója pedig felült a frankó sound hátára, vérprofin lenyomta a show-t.
Fehér Balázs viszont néha hallhatóan a szuflából kifogyott, de annyira azért nem volt rossz a helyzet, hogy a közönségnek kedvét szegje.
Bár a legfontosabb láncszem, a frontember szerintem nem volt csúcsformában, a profi zenészgárda, a találó dalválasztás és talán Fehér Balázs karizmája elegek voltak ahhoz, hogy jó buli kerekedjen a Carbonfools idei első pesti koncertjéből.
Hozzászólások