Az első nemzetközi luxusvonatot bemutató 2,5 millió eurós (764
millió forintos) költségvetésű kiállítás a francia Állami
Vasúttársaság (SNCF) finanszírozásával jött létre, amely 2020-ig
szeretne elindítani egy, az Orient expresszhez hasonló, Európát
átszelő mozgó luxusszállodát.
A Volt egy egyszer egy Orient Express című tárlat a Párizs
központjában, a Szajna-partján található arab intézet előtti téren
kezdődik, ahol felállították a legendás vonat 1922-ben készült
gőzmozdonyát, valamint a két háló- és étkezőkocsit, amelyeket az
1920-as években terveztek.

A műemlék jellegűnek nyilvánított vagonok –
amelyek évtizedeken át egy párizsi hangárban porosodtak – olyan
súlyosak, hogy három nagy betontömbbel kellett a szerelvényeket
alulról megtámasztani, hogy ne törjék be az úttestet és ne essenek be
a kulturális intézmény alatti parkolóházba.
Az 1880-as évek elejére a kelet-európai vasúthálózat bővülésének
köszönhetően a korábban Párizst és Bécset összekötő gyorsvonatok már
Budapesten át Bukarestig közlekedtek. Ez adta az ötletet Georges
Nagelmackers belga bankárnak, hogy egy egész Európát átszelő vonatot
indítson, amely a mesés Kelet felé, egészen Isztambulig repítené
utasait. Az általa alapított Nemzetközi Vasúti Hálókocsi Társaság
(CIWL) amerikai mintára készült forgóvázas kocsikat szerzett be, az
étkező- és hálókocsikat egy luxusszálloda mintájára minden kényelmet
kielégítő berendezéssel látta el.

A Szajna-parton messziről is látható vonat belülről is a korabeli
hangulatát idézi: a monogramos bőrgarnitúrák a képzeletbeli utasok
odavetett ruhadarabjaival, az asztalokon a csillogó, díszes réztárgyak
a pár percre távozott valódi és fiktív, vastag pénztárcájú utasoknak
állítnak emléket, akik között egykoron ott volt James Bond, Mata Hari,
Arábiai Lawrence és Agatha Christie híres krimijének, a Gyilkosság az
Orient expresszen című regénynek hősei is.

Az étkezőkocsiban pedig minden este negyven vendég számára a három
Michelin-csillagos francia séf, Yannick Alleno varázsolja újra az
Orient expressz egykori francia menüjét, amelyhez keleti desszerteket
is kínál.
A tárlat az Arab Világ Intézetének 800 négyzetméteres
kiállítóterében folytatódik, ahol a luxusvonat vagonjaiból származó,
műgyűjtők által megmentett tárgyakat tekinthetnek meg a látogatók. Az
igazgató Jack Lang szándékai szerint ezeken keresztül “tanúi lehetünk
annak a viharos történelmi időszaknak, amely hozzájárult a modern
világ kialakulásához. Ezzel a vonattal végig lehet látogatni az
Osztrák-Magyar Monarchiát és az Ottomán birodalmat, megélni a
szétesésüket, az arab világ születését, a gyarmatosítást és a
gyarmatok felbomlását” – tette hozzá. Mindezt korabeli festményeken,
plakátokon, fotókon és filmeken keresztül is bemutatja a tárlat.

A luxusvonat hivatalosan Isztambulig közlekedett, de Bagdadig és
Kairóig is volt csatlakozása, a tárlat ezekkel a szakaszokkal is
részletesen foglalkozik.
Az Orient Expressz a próbajárat, a “villámvonat” (Train Éclair)
1882-es Párizs-Bécs közötti sikeres útja után egy évvel, nagy hírverés
közepette indult útnak Párizsból Isztambul felé. A vonatra csak első
osztályú jegyet lehetett váltani. A szerelvény öt kocsiból állt, a
mozdonyt egy poggyászkocsi, majd két háló- és étkezőkocsi követte,
amelyhez egy újabb poggyászkocsit kapcsoltak. Az expressz első öt
évében a Strasbourg-Stuttgart-München-Bécs-Budapest-Temesvár-Orsova-Bukarest
útvonalon haladt.

Több mint két és félezer kilométer megtétele után,
két és fél nap múlva ért a havasalföldi Gyurgyevóba (Giurgiu), ahol az
utazók hajón keltek át a Dunán a bulgáriai Ruszéba, innen újabb
hétórás vonatozás után Várna következett, ahonnan 15 órás tengeri
hajózás után érkeztek meg a végállomás Isztambulba.
Az összesen 3186 km-es út 83 óráig és 30 percig (3 és fél napig)
tartott, beleértve a hajóutat is, a szerelvény magyar szakaszon 689
kilométert tett meg. Az Orient első útja nemcsak az átszállás miatt
volt viszontagságos: a menetidőt dunai árvíz, földcsuszamlás és
hóakadály is növelte.

A luxusvonatra 1891-ben görög rablók támadtak,
és csak váltságdíj fejében engedték szabadon az utasokat és a
személyzetet.
1888-ra aztán elkészült a Budapest-Zimony-Belgrád-Nis-Szófia
vasúti pályaszakasz, így az Orient immár valóban közvetlenül,
megszakítás nélkül jutott el Isztambulba, és a menetidő 67 óra 35
percre rövidült. De megmaradt a régi útvonal is Bukarest felé, ezzel a
magyar területen áthaladó pályaszakasz összesen 1048 kilométert tett
ki.

Az Orient Expressz az első világháborúig élte fénykorát,
politikusok, uralkodók utaztak a pompázatos kocsikban, mint például I.
Ferdinánd bolgár cár, Daniló montenegrói trónörökös és egy indiai
maharadzsa összes feleségével.
Az első világháború után a járat elkerülte a vesztes országokat,
így Magyarországot is: Párizsból a svájci Lausanne-ig, majd az Alpokon
át, a Simplon-alagúton keresztül Milánó, Velence, Belgrád és Szófia
érintésével lehetett a török fővárosba jutni a Simplon Orienttel. A
luxusvonat 1924-től 1939-ig ismét eredeti útvonalán, Budapesten
keresztül közlekedett.

A második világháború után elvesztette
luxusjellegét, a szerelvényhez másodosztályú kocsikat is csatoltak.
Az “igazi” Orient Express 1977-ben közlekedett utoljára Párizs és
Isztambul között, de 2001-ig még járt Budapestig és Bukarestig. Az
útvonal ekkor Bécsig rövidült, 2007-től már csak Strasbourg-Bécs
között szállított utasokat, végül 2009-ben teljesen eltűnt az európai
menetrendekből.
Az augusztus 31-ig megtekinthető tárlatra félmillió látogatót
várnak a szervezők.