„Nem tudom, miért írok ennyire depresszív dalokat. Azt hiszem, melankolikus alkat vagyok. De közben
mégis ezt tartom normálisnak.” Townes Van Zandt persze nem csak ezzel a gondolattal ihlette meg Scott
Kellyt, a Neurosis alapító frontemberét, hanem azzal a tisztasággal, ahogy dalai a legelemibb érzelmeket
a legegyszerűbb, és mégis leginkább szívbemarkoló módon képesek kifejezni. Ezt pedig nem pusztán az
oaklandi zenekar 2001 és 2007 közötti működésében, hanem a tagok szólóprojektjeiben is tetten érhetjük
– legközelebb február 23-án lesz erre alkalma a hazai közönségnek, amikor Scott ismét az A38 Hajón ad
koncertet.
A pihenést hírből sem ismerő énekes/gitáros 2001-ben jelentkezett először saját szólóanyaggal, amely
igen sajátosan gondolta újra az amerikai énekes-dalszerzői hagyományt. Az úton levés, a szüntelen
mozgás és az emberi lét kérdései alapjaiban határozták meg a Spirit Bound Flesh dalait, amit azóta egy
másik nagylemez (a 2008-as The Wake), EP-k és további kiadványok követtek, miközben Scott is újra
felfedezhette önmagát az akusztikus hangszerelésű merengésben.
Ennek egyik legizgalmasabb állomása
épp a Townes Van Zandt emlékének szentelt 2012-es feldolgozásalbum volt, ahol az énekes a Saint Vitus
frontemberével, Winóval – akivel ugye közös zenekara is van, a Shrinebuilder –, valamint a Neurosis
másik hangjával, Steve Von Till-lel közösen gondolhatta újra az előző évszázad egyik legnagyobb hatású
életművének kulcsfontosságú momentumait. A feljátszott dalok nemcsak megőrizték saját üzenetüket
és identitásukat, hanem fel is frissültek az azt előadó énekes-gitáros karakterének köszönhetően, ez az
izgalmas együttállás pedig a megjelenés évének egyik legértékesebb anyagát eredményezte.
És miközben a Neurosis ismét visszatért saját gyökereihez, némiképp távolabb kerülve azoktól a folklór
gyökerektől, amelyek az A Sun That Never Setsen mutatkoztak meg először, majd a The Eye of Every
Stormon csúcsosodtak ki igazán a csend erejével való játék jóvoltából, úgy Scott nem hagyott fel saját
dalaival sem. Legutóbbi lemezét, a The Ghost Forgiven In My Heartot nem egyedül rögzítette: az anyagon
társszerzőként felbukkan a Neurosis billentyűse, Noah Landis, valamint Greg Dale is, aki korábban Noah-
val egy konzoljáték, a Left 4 Dead 2 zenéjéért volt felelős a Midnight Riders nevű fiktív zenekarként.
A
három zenész – akik természetesen az A38 Hajóra is együtt jönnek majd bemutatni a Neurot gondozásában
nagylemez dalait Scott Kelly and the Road Home név alatt – mellett vendégként felbukkan még egy jelenlegi
és egykori Neurosis tag is. Az album utolsó szerzeményében a Sleepből is ismert dobos, Jason Roeder,
valamint a zenekar egykori vizuálosa, az A Storm of Light frontembere, Josh Graham is tiszteletét teszi, míg
a lemezborítóért a híres tetováló művész, Thomas Hooper felelt.
A koncertprogramtól pedig ugyanazt várhatjuk, mint a lemeztől: érzelemgazdag, kifejező és erőteljes
megszólalást három olyan nagyformátumú zenésztől, akik mindig megtalálták a megfelelő csatornát
az önkifejezésre.
Így ha szeretnél látni a színpadon egyszerre két Neurosis-tagot úgy, hogy azok a
legelementárisabb erővel tartják fenn a figyelmed több mint egy órán át, február 23-án mindenképp az A38
Hajón lesz a helyed, hiszen ki tudja, hogy legközelebb hány évet kellene várnod arra, hogy ismét egy ilyen
élményben lehessen részed.
Hozzászólások