Nem csak nem

Varga Virág-Zsávolya Zoltán: Nő, tükör, írás - Értelmezések a 20. század első felének női irodalmáról
Manapság már nincs különösebb exkluzivitása, ha egy (magyar) író nőnemű, habár továbbra is értelmezhető a "női irodalom"fogalma. Azonban, amint az köztudomású, a nők írói létének természetességét,egyenjogúságát ki kellett vívni, mégpedig elsősorban a 19. sz. végén, 20. szelején. Erről az időszakról szólnak a Nő, tükör, írás című tanulmánykötet esszéi a Női reKON sorozat első köteteként.

Közvetlenül a rendszerváltás után, amikor a ponyvairodalom kiadása igyekezett bepótolni negyven évnyi elmaradását,sorozatban jelentek meg Claire Kenneth, alias Kenneth Klára regényei. Ez nem a múlt század eleji női irodalom, hanem a szocialista rendszer által háttérbe szorított szubliteratúra “újra felfedezésének”, “reneszánszának” része volt. Az utóbbi években azonban azt láthatjuk, hogy a kiadók szinte versengeni kezdtek Kaffka Margit, Földes Jolán, Tormay Cécile, Erdős Renée, Kosáryné Réz Lola, Lesznai Anna, Gulácsy Irén és kortársaik újrakiadásáért, egyúttal úgy tűnik, megkezdődött a szerzők és az irodalmi anyag esztétikai újraértékelése is.

A hetvenes évek óta gyakorlatilag teljes férfiuralom jellemezte a múlt század első fele magyar irodalmának maradandóként, értékesként számontartott szeletét. A korszak női irodalma, női írói jobbára besoroltattak a túlhaladott egzotikum, a felejtendő szárnypróbálgatások kategóriáiba, illetve egyáltalán elfelejtődtek, legalábbis a kritika és a kiadáspolitika szféráiban. Pedig a mostani újjászületés bizonyítja, hogy olvasói igény nagyon is volt, vagy lett volna.  A valaha népszerű írónőket és műveiket még a mai fiatal olvasók sem “felejtették el”, sőt mostanság az esztétikai megítélésük is egyre pozitívabbá válik. Az újraértékelési folyamat révén mintha elkezdődött volna a korai női írók egyre szélesebb körének beemelése, visszaemelése a magyar irodalom kánonjába.

Ám, aminthogy a 19. sz. vége, 20. sz. első fele felemásan, erősen korlátozott keretek között hozta el az írónők “tömeges” megjelenését, egyenjogúsodását, úgy egyelőre a mai újraértékelésük is felemás, ráadásul nagy mértékben szorul a gendertudomány korlátai közé. Ez ügyben talán jelzésértékű, hogy a frissen megjelent Nő, tükör, írás tanulmánygyűjtemény is részben a gender studies keretei között kezeli a témát, nem utolsó sorban a negyven tanulmány háromnegyede női szerző munkája. Igaz, a gendertudományi megközelítés természetszerűleg adja magát, azonban nem könnyíti meg kiemelni a korszak “nőirodalmát” a”nőirodalom” skatulyájából. Márpedig ki kell emelni, hiszen elfogulatlanul szemlélve azt láthatjuk, hogy az ellentmondásos körülmények ellenére a kiegyezés utáni és a két világháború közti időszak is számos olyan női költő és író munkásságát hozta el, akik írásai ugyanolyan joggal válhatnának tananyaggá, kötelező olvasmánnyá, mint kanonizált férfi kollégáik, Adytól kezdve Babitson át Móriczig.

Komoly erénye a tanulmánykötetnek, hogy a tárgyalt időszak történelmi, irodalomtörténeti hátterét megvilágító esszékkel kezdődik, amelyek a laikus olvasó számára is érzékeltetik, hogy milyen körülmények között kellett a nőnemű íróknak-költőknek elérniük, hogy megjelenési lehetőségekhez jussanak, hogy irodalmi és társadalmi elfogadottságot, legitimitást érjenek el. Olyan korszak volt ez, amikor az ún.hagyományos női szerepek először kerültek szembe a modernitás nemi felfogásaival, amelyek új női magatartásformákat tettek kívánatossá, vagy legalább elképzelhetővé. Az új szerepek küzdelme a “hagyományosakkal” persze megjelent az írónők életében és irodalmi alakjaiban is, azaz az újfajta ön- és kormeghatározás a női írások középpontjába került. Természetesen számos ponton ütköztek a férfiak és a nők elképzelései a “helyes” nőiszerepekről, női irodalomról, miközben a női írók folyamatosan elsajátították,meghódították, átalakították az addig csak férfiaknak fenntartott irodalmi irányzatokat, “kifejlesztve” akár a női erotikus irodalom, női családregény, női sorsregény vagy női történelmi regény műfajait is. A feminizmusnak is fontos fegyverévé vált a női irodalom a nőiség éthoszának újragondolásában, de a konzervatív, nemzeti, honleányi női szerepek is új erőre kaptak a női írók által. S amint az lenni szokott, sokszor éppen azok a nőírók váltak a “hagyományos” nőiszerepek leghangosabb védelmezőivé, akik korábban éppen a modernitás szószólóiként indulva vívták ki a női irodalom elfogadottságát, lásd például Ritoók Emma, Tormay Cécile.

  Nagyon érdekes, hogy a női írásokban hogyan mutatkoztak meg a (férfi)társadalomnak a női írókkal szembeni igencsak felemás, sokszor egymással homlokegyenest ellentétes elvárásai, illetve a női írók folyamatos meghasonlásai a környezetükkel és önmagukkal. Ne feledjük, hogy ebben a korszakban az uralkodó “tudományos” pszichológiai nézetek (Freud, Weininger, Möbius, Wittgenstein, Ferenczi…) még arról szóltak, hogy a nő alacsonyabb rendű, nincs lelke, nincs személyisége, nincs önálló moralitása, nincs tehetsége, azaz csakis a férfi (az ember) egyfajta kiegészítéseként értelmezhető, csakis mint anya és feleség! A kor férfi világnézete ekkortájt még mindig arra épült, hogy az önálló nő ringyó. Ez az a közeg, amelyben Osvát Ernőnek a női nem iránti túlzott elfogultságaként, engedékenységeként,”felfedezőmániájaként” értelmezhető, hogy főszerkesztőségének intervallumában mintegy hatvan női író jutott megjelenéshez a mérvadó Nyugat folyóiratban (miközben ugyanekkor több mint háromezer férfi író kapta meg ezt a lehetőséget)! A női író “feladata” csak az lehetett, hogy a nőt mutassa be női szemszögből, “őszintén”. A Nő, tükör, írástanulmányainak legfőbb értéke talán éppen az, hogy az esztétikai elemzések közben közvetlenül vagy közvetve sokat érzékeltetnek abból, hogy ilyen körülmények között milyen módon tudták, tudhatták a női írók női szemszögből,”őszintén” ábrázolni a nőt (és a férfit).

Lényegében a tanulmánykötet mind a negyven írására vonatkozólag erényként említhető, hogy a (néha talán “túlzásbavitt”) irodalomtudományi szakmaiság ellenére-mellett az érdeklődő laikusok számára is sok érdekességet, anekdotikus szellemi kalandot kínál a korszakról és annak nőalakjairól (sőt férfialakjairól is). Kevés irritálóbb és elcsépeltebb dolog létezik annál, mint ha a recenzens a bírálata tárgyául szolgáló mű hiánypótló voltáról értekezik, de jelen esetben sajnos ez megkerülhetetlen: a Nő, tükör, írás alapvetően hiánypótló könyv, és nagyonf ontos lenne, hogy a sorozat (Női reKON) további tervezett kötetei is megjelenhessenek.

Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on TumblrPrint this pageEmail this to someone

Irodalom

Találd meg a helyed!

mai bulik
buli helyek
kocsma/bár
étterem / kávézó / teázó
divat/design-shop
mozi
múzeum / galéria
színház
bubi - közbringa
gyorsétterem
dohánybolt
strand / fürdő / wellness
Az Antropos.hu térképet folyamatosan bővítjük, ha szerinted valami hiányzik róla, akkor ITT üzenhetsz a szerkesztőknek!

Hozzászólások

lap tetejére