Milánó varázsló hírében álló hercegét cinikus árulással megfosztják hatalmától,
és lányával együtt száműzik egy szigetre. A múltbeli sérelmek, a düh, a
bosszúvágy nem csillapodnak. Egy hajótörés a trónbitorlókat a száműzött kezére
játssza. Prospero mágikus képességével és hű szelleme, Ariel segítségével
mindenkit hatalmába kerít – céljai elérésére mozgatja a szálakat. Az árulókat
megleckézteti és kijátssza egymás ellen, elhitetve, hogy a trón örököse halott;
miközben ifjú királyfit és lányát jó kerítőként összeboronálja.

Szeredás
András átiratában azonban a történet itt még nem ér véget. A herceg, aki hajdan
elhanyagolta népét, visszanyervén hatalmát Milánóba érkezik, és – mikrofont
ragadva – nagy nyilvánosság előtt megkegyelmez ellenségeinek. A rendező négyszáz
évnyi ugrásával a megbocsátás humanista eszméjéről írt mű cselekménye politikai
játszmává lényegül: bűnbánat és bűnbocsánat egyaránt színjáték csupán.

A
Súdió K-ban a kísérletező szellemhez híven az alkotók eljátszottak a
gondolattal, milyen ember is Prospero. Az általános képet, miszerint Prospero
egy képességét megfontoltan használó jóságos öregember, nem tartották hitelesnek
– a fiatal herceg elűzése óta csupán tizenkét év telt el. “Az nem lehet, hogy
nincs benne gyűlölet” – érvel Horváth Zsuzsa színésznő. Az átiratban, miután a
sziget fölött átvette az uralmat (uralkodóvá vált), megrészegül a gondolattól,
hogy revánsot vehet ellenségein.
Fodor Tamás, a rendező olvasatában a
titokzatos sziget “varázslója” inkább sámán asszony, mint humanista tudós,
megformálását ezért – rendhagyó módon – női színészre osztotta. A Prosperot
alakító Jászai Mari-díjas Horváth Zsuzsa a természetben lakozó szellemekkel
kommunikál és hajtja őket igába, rítusai is ezt bizonyítják: lányát médiumként
használja, mágikus körök jelennek meg, apró zörejek szűrődnek elő mindenhonnan.
Csodatevése azonban véges, de ezen a szigeten, mint egy másik dimenzióban az ő
ereje érvényesül, míg azon kívül (pl. Milánóban) a szokásos praktikákat kell
alkalmaznia.

Habár Szeredás András bizonyos helyeken átformálta a szöveget,
mégsem újrafordítás történt, inkább jelentős hangsúlyáthelyezés. A megjelölt
fordítások iránymutatóként szolgáltak, mindamellett megőrizte Babits nem
kifejezetten hű, de erőteljesen költői jegyeit, és megtartotta Tandori nyersebb,
vadabb világát. -A színházi mű alapjául bátran vállalt lopás szolgál – vallotta
be Fodor Tamás. Segítségül hívták Shakespeare egyéb műveit: részletet kölcsönöz
a Szeget szeggel Angelojától és Hamlet sírásóitól, illetve egy-egy idézetet
Marlow, Büchner és Beckett műveiből is.

A Szegő György által tevezett díszlet
középpontjában egy mechanikus kút áll, mely a történések centrumát is képviseli.
Kalibán járomba hajtva húzza a vizet, majd Ferdinándot is itt dolgoztatja, és
teszi próbára Prospero, míg a szigeten bolyongó hajótöröttek is ide térnek meg.
Ezen kívül mindössze egy kettétrört bárka áll az öltözőnyi méretű színtéren,
melyet apró, hangeffektusokat létrehozó tárgyakkal népesítettek be (kolompok,
kifeszített húr, vonó). A rendező mindezt annyival egészítette ki, hogy az
utolsó jelenetben alkalmi akasztófát és bemikrofonozott tribünt rögtönöz, mintha
egy tömegdemonstráció közepébe repítene.